pillanatmilliárdos (ex szotyiblog)

A játék babakocsit tologatja, benne Bobóval, a síelős pingvinnel. Közlekednek. Felszállnak a metróra.

-"Csendesmetrózunk."

-"Igen? És hol szálltok le, Szonja?"

-"Háááát.... aaaaaaaaaaaaz ... AJTÓN!"

jogos...

Tegnap reggel, január 22-én 8:51-kor megszületett. A 6. unokatestvér. Mindenki jól van és örül persze.

Múlt hét csütörtökön felkerekedtünk a Lilla-Zsuzsi-Bala illetve a Barnabás-Klaudia-Zoli családokkal egy kisgyermekes síelésre BadKlainkirchheimbe.

Szerintetek élvezte?

Nosztalgiahullám van. Folyamatosan beugrik valami történet vagy esemény a kis agyában és azonnal meg kell kérdeznie, hogy "emlékszel, anya / apa, amikor ..." . Mi pedig igyekszünk emlékezni ausztriára és a mikulásra, és amikor a Félix a dömperrel beleszaladt a bokorba, és amikor még pici volt és elesett a motorral, és amikor beteg volt és a doktornéni azt mondta, hogy ne igyon tejet, és amikor a Jázival a táncházban volt, és amikor itt a Petiéknél voltunk Nyúlon és amikor elmentünk az autómosóba, és amikor a Zsazsával voltak a játszótéren, és amikor a Jézuska hozta az egérkirályt.... stb, stb.

De nem emlékszem arra, pl. amikor jöttek a katonák narancssárga ingben, meneteltek és trombitáltak (???).... ilyenkor bevallom, ha nem emlékszem, elárulom, hogy én szerintem nem voltam ott. Mire ő: "dehooogyneeem! emlékszel! hát ott vooooltál!".

Ráadásul a legkevésbé sem emlékszem arra, amikor "kájpoltunk" (=skype-oltunk) volna Beával és Boldizsárral náluk. Boldizsár holnap landol kisvilágunkban. Vagy lemaradtam valamiről? Lehet pocakon belülre is szkájpolni?

Feszegeti az időt és az emlékeket. Tanuljuk közben a ma / tegnap / holnap különbségeit és távolságait. Imádom mondani neki, hogy "Szotyikám, mindig MA van"... igyekszem én is megjegyezni :) Miközben imádom azt is, hogy ennyire sok emlékünk van már, és imádom, hogy ő is emlékszik rá. Remélem holnap is fogunk ezekre a tegnapokra.

Szünet van. Abszolút. Óriás karácsonyi roadshow, ajándék-, étel- és gyereközön után egy-két nyugisabb nap. Reggelente nem megyünk bölcsibe (erre mindig rákérdez, azt hiszem szívesen menne már, de elvan velünk is, rendes lány, tényleg!), hanem itthon maradnánk együttlenni. Ellenben vele: ő folyton menne, legalább egy vásárlást bele kell rakni egy napba. Sétálás jön így elő, bár szerencsére ma már megyünk is az évvégi családozásra a Végváriakkal Kehidakustányba. Papa-mama-gyerekek, csupa szív, szeretet :)

Szünet van. Teljesen cukorfalat a lány. Minimális ellenállás, egész napos önálló játék és csacsogás, este 8- tól reggel 8-ig alvás, kedves ébresztés és vicces dolgok mondogatása. Imádom, tényleg megzabálom egyszer, bármennyire is nem szeretné. Mostanában már nemcsak az a lényeg, hogy mit mond, hanem a hangsúly, a stílus. Elkezdett nagyon játszani velünk. Van ráncoshomlokos komoly kérdezés, van tündibündiérdeklődés, van sima narráció, van mesélés a Hippinek (vagy a karácsony sztárjainak, az egereknek), van önálló olvasás (képnézegetés és betűk silabizálása), van nyomdázás, gyurmázás (nem hiszem el: elpakolja maga után, hogy ne száradjon ki!!!!) és persze a miértek kifogyhatatlan sora. Szóval elég idilli szünet nekünk is...

Mennyből az angyalt élekelgetünk és Jézuska hozza majd az ajándékot. Készülődünk. Előkerültek a díszek, a fények, szaloncukrok és színes papírzacskók. Látta már Mama ajándékát és tudja, hogy azt NEM szabad elmondani neki, mert majd karácsonykor kapja meg. És látott még nagy zacskókat, amelyek más felnőttek ajándékát rejti. Sajnos ekkor meg is ijedt és sírni kezdett.... az ok egyszerű: mi van, ha róla esetleg elfelejtkezik a Jézuska és nem kap ajándékokat. És még csak megnyugtatni sem volt könnyű. Szóval várakozunk.

Rajzoltunk Jutkának és Ilidkónak is ajándéokat a bölcsibe (ők a bölcsisnénik), merthogy felnőtteknek Jézuska már nem hoz ugye ajándékot, róluk a többi felnőttnek (v gyereknek) kell gondoskodnia. Nagyon aranyoa partner mindehhez. Jézuskáról is beszélgetünk, az a baba, aki a templomban alszik és amikor megnő szakállas lesz és már 'csak' Jézus. Mint pl azon a freecard képen, ami a nappali villanykapcsolóján üzeni egy Jézus ikonon, hogy "Mondtam volna, hogy vásárlással ünnepeljétek születésem napját?"

Mindeközben hazaérkeztem és minden visszaállt a "rendes" kerékvágásba, vagyis: félnyolcas lefekvés hétköznap (max 8), asztalnál evés, max 3 mese elalvás előtt és cumi csak a délutáni ill az esti nagyalvásokhoz. Sok volt a 10 nap távollét tőle, de leginkább az elszakadás volt nehéz - jó bőgősre sikerült. De annál jobb volt hazaérkezni és rengeteg élménybeszámolót hallgatni.

még nincsenek, de van egy rajz amit Szotyi szinezett a bölcsiben - az ünnepi szezon hangulatában .. kikerült a falra itthon:

tegnap már 8 körül alvás volt (oké balhézás miatt a fürdés kimaradt mert túl fáradt volt), így ennek megfelelően Szotyi reggel fél hétkor átpattant mellém az ágyba és mesét követelt (kitaláltunk tegnap este egy újat, a Csizmás Kandúrt), majd a mese után kis lustizás, de rövid idő után méltatlankodott, hogy apa ne dőlj annyira rááÁÁÁáám! Mondtam neki, hogy hát akkor menjen arrébb. Nna, az nem volt megoldás, menjek én. De én leesek az ágyról mindjárt, mondtam. De akkor is. Persze ehhez azt tudni kell, hogy három napja az összes plüssállat velünk alszik .. Szotyi oldalán ..

Reggeli nem kell, majd a bölcsiben, így gyorsan öltöztünk, indultunk. Esett az eső, meg délután jövök érte hogy menjünk mikulásra Mamával, így autóval mentünk. Autóból kiszállva esernyő nyit, gondoltam én, hogy szépen besétálunk, nem ázunk meg, .. de rögtön jött a kommandír: majd én fogom az ernyőt! Elsőre jó ötletnek tűnt, alá akartam hajolni .. de ez nem nagyon ment. Mindegy, legalább Szotyi nem ázott el :))

Itt Zsuzsi :), nem hozza be a blogoldalt a net, csak a szerkesztőfelületet. Igazából csak kedvenc gyerekkori mesés címét (ami egyben az első önállóan olvasott könyvem is volt) szerettem volna ideírni: PICILÁNY ÉS AZ ESŐ. Szupercuki!

és milyen volt a Mikulásbuli?

Emi hozott magával. Minden nagymamánál van mindig palacsinta a táskában vagy Emi ilyen gondolatolvasó? :)

Ennek megfelelően viszont a tegnap este még gondosan megcsinált tonhalas tésztából gyakorlatilag egyedül ettem vacsorára. Céklával, amiből egy-egy falat csúszott ugyan nála is, de a nagy része pépesítve kiköpésre is került - vissza a tányérba, rá a tésztára. Ami egyveleget meg én demonstratíve megettem, hogy mutassam hogy Mmmmmm, milyen finom. Amit Szotyi végignézett, majd mikor rendesen végeztem, mondta, hogy akkor "most mehetünk Pimpát nézni."  Bedőltem ennek a bölcsis trükknek.

A mai nap kulcsszava amúgy a "totálisan" volt. Szotyi, jó volt a bölcsiben? Totálisan. Játszottatok? Totálisan. Hogy kitől tanulta, rejtély, mert azt mondta hogy Emitől, amit viszont Emi tagadott és én neki hiszek :))) Barnus kezét sejtem a dologban.

A hét koronázatlan királya amúgy Hipi (a fehér plüss viziló akinek egy nagy piros szív van a hasán.) Szotyi az összes gondoskodással kapcsolatos (hiány?)érzetét kijátssza rajta - kocsiban tologatja, ha alszik (a plüss viziló!) nekem is csendben kell legyek otthon, betakarja törölközővel ha kint esik az eső. Talán jól jelzi a helyzet komolyságát, hogy Szotyi komódjában az egyik alsó fiókot tegnap ki kellett üríteni mert oda kerültek Hipi takarói. Kvázi összeköltöztek :)) Összefutottunk ma Mónival - akitől Hipi származik - az Eckermannban és mondtam is neki, hogy mi a szitu, Hipi az első hosszabb anyai távollét fő támogatója, sponsored by Hipi. És örült is Móni ennek nagyon :)

Ma körbeküldtek bent egy emailt amiben örökbefogadásra váró kutyusok voltak. Eljátszottam a gondolattal hogy a hét hátralévő részét egy elegáns húzással ívelem át: hazaállítok egy kis tündéri döggel hétfő este. Garantáltan nincs para egy hétig, anya szóba se' kerül (ööö, bocs Anya :) Aztán kicsit konkrétabban is belegondoltam a lehetőségekbe (2+fél szoba .. egyedül vagyok egy kétévessel + még kiskutya?! .. mi lesz jövő héten vele ..) és ugrottam a következő témára.

Kilenckor már aludt, így remélem 1) reggel felkel rendesen és nem kell másikkislányoznom, 2) Anya elégedett lesz és nem rendezkedik e tekintetben többezer kilóméter távlatából. Ha nem tetszik, gyere haza. Hihi :))

Kicsit nehezen ment a kibújás az ágyból, kellett mondanom, hogy "akkor egy másik kislányt viszek bölcsibe", mire kikászálódott. NEm tudom mi lesz ha egyszer tényleg belemegy, hogy egy másik kislányt vigyünk helyette valahová, akkor ki kell majd találni valami mást :)

Aztán viszont feketeribizli szörp és baracklekváros kenyér (az áfonyalekvárt visszautasította a kis gourmand, mert "annak a vacsorához a hús mellett a helye!" - a baracklekvár meg oké a kenyéren, mert: "mhm, igen. Annak ott a helye." Kért palacsintát is, de ezt az igényt átutaltam nagymamák irányába..

Hipi saját cumival és saját takaróval jött velünk ma bölcsibe, kulcs a hátizsákban, Emi megy érte fél4-re, holnap ebédpénzbefizetés, vittem rizstejet de táskámban maradt :) - szóval zajlik az élet.. Mondtam a bölcsiben, hogy Szotyi anyukáját a héten nem annyira érdemes hívni ha bármi van, inkább engem vagy a nagymamákat :) Sári is pont akkor jött Adrival, meg Barnus, meg még kb két gyerek, szóval teljes volt a fennforgás a bölcsiöltözőben. Sárinak még mindig "nem lehet köszönni és nem szabad észrevenni" de azt azért megmutatta, hogy már le tudja venni a kabátját egyedül. Míg minden gyerek szégyellősködött meg pillogott felfele felnőttirányba, Barnus rámnézett és azt mondta vidáman: "Csáó!" 

Szerintem jóban leszünk, ha esetleg komolyra fordulnának köztük a dolgok. :)