tegnap már 8 körül alvás volt (oké balhézás miatt a fürdés kimaradt mert túl fáradt volt), így ennek megfelelően Szotyi reggel fél hétkor átpattant mellém az ágyba és mesét követelt (kitaláltunk tegnap este egy újat, a Csizmás Kandúrt), majd a mese után kis lustizás, de rövid idő után méltatlankodott, hogy apa ne dőlj annyira rááÁÁÁáám! Mondtam neki, hogy hát akkor menjen arrébb. Nna, az nem volt megoldás, menjek én. De én leesek az ágyról mindjárt, mondtam. De akkor is. Persze ehhez azt tudni kell, hogy három napja az összes plüssállat velünk alszik .. Szotyi oldalán ..
Reggeli nem kell, majd a bölcsiben, így gyorsan öltöztünk, indultunk. Esett az eső, meg délután jövök érte hogy menjünk mikulásra Mamával, így autóval mentünk. Autóból kiszállva esernyő nyit, gondoltam én, hogy szépen besétálunk, nem ázunk meg, .. de rögtön jött a kommandír: majd én fogom az ernyőt! Elsőre jó ötletnek tűnt, alá akartam hajolni .. de ez nem nagyon ment. Mindegy, legalább Szotyi nem ázott el :))
Itt Zsuzsi :), nem hozza be a blogoldalt a net, csak a szerkesztőfelületet. Igazából csak kedvenc gyerekkori mesés címét (ami egyben az első önállóan olvasott könyvem is volt) szerettem volna ideírni: PICILÁNY ÉS AZ ESŐ. Szupercuki!
és milyen volt a Mikulásbuli?
