pillanatmilliárdos (ex szotyiblog)

Véget ért a bölcsi.

:( simán meg tudom könnyezni. Irtó jól érezte magát, nagyon szerettük mindannyian. Jutka, Ildikó, Ildi és Nóri (aki sajnos csak ősszel volt) elképesztő türelemmel, szeretettel és következetességgel végezte a munkáját, tényleg pótanyukák lettek, kívánom minden gyereknek, hogy így kezdhesse az intézményekkel való ismerkedést. Nem akarok Oscar szöveget írni, de külön köszönet Szőke Andinak, a profi bölcsiszervezőnek és beugrónak, valamint Tardos Annának, a Pikler Intézet http://pikler.hu/ vezetőjének, akivel a szülőik a legérdekesebb és leghasznosabb, személyes beszélgetésekké váltak. A gyerekeinkről, a kérdéseinkről, örömeinkről, problémáinkról, jelenségekről.

Édes kiskrampók, nagyon összebarátkoztak a második félévre, sok-sok szerepjátékkal, szeretgetéssel, verekedéssel... egyszóval igazi családi élettel. A bónusz az egészben, hogy még a szülők is jófejek voltak :)

Sziasztok tehát mindannyian: -felső sorban- Sári, Szonja, Benedek (az alfahím), Matyi, -első sorban- Fanni, Berci (a másik csoportból... csak szeret fényképezkedni) és Gergő valamint a képen nem látható Barnus, Félix, Tamás, András, Dávid és Dani.

további képek a záróbuliról: http://mail.google.com/mail/?shva=1#inbox/12283280c8b46cd7

Telefonáltunk Emivel egyik délután. A telefonálás számára abból áll, hogy tökmindegy kivel beszélek, azzal ő is szeretne beszélni. Köszönni mindenképp. Ha ismeri is, akkor pedig még egy jó 2 percben összefoglalja mi történik vagy történt vele aznap. A választ természetesen nem hallgatja meg... a lényeg, hogy ő beszélhessen:

-"Szotiy! Elfelejtetted mondani Eminek, hogy már a délutáni alváshoz sem használsz pelust."

-"Hát persze.... mert úgy sietett a szám!"

Másnap keresgél vadul a játékai között, megtalálja a cicát (Cirmi1), akinek volt egy miniatűr verziója is (Cirmi2).

-"Héééé! Nem tudjátok hol van Cirmi2? Nem találom. :("

-"Biztosan elment egérre vadászni."

-"De apaaaa! A plüsscicák nem tudnak mozogni!!!"

Ma hajnalban, amikor kinyitottuk az ablakot nála:

-"Dejó! Én úgy szeretek kiszellőződni"

Ma reggeli:

-"Én nem kérek zabapelyhet, csak csokisműzlit!"

Ruhacsipeszekből űrhajót rak össze éppen:

-"Ez a rakéta nagyon gyors lesz. Olyan gyors, mint a bizalom!"

Marcial játszanak a kertben, kihozza a frissen kapott esernyőjét:

-"Marci, gyere! Legyünk zavarban!"

:)

Egy igazi eleven és vidám kislány – ezt kikérné magának, ő nagylány. Nagylány, aki időnként már pelenka nélkül boldogul, nem érti, miért a kiscsoportba megy az oviba, azonnal a nagycsoportot szeretné, aki majd egyetemre szeretne menni, aki nyálcsorgató figyelemmel hallgatja apa meséit a hídépítésről, vagy a villámok és mennydörgés keletkezéséről, aki már figyel arra, hogy egy cselekedetének örülök-e, aki irtó hangosan „olvas” mesét a kék perselymalacnak egy greenpeace-es állatos naptárból, aki gyengéden altatja-szoptatja-büfizteti-öltözteti az alvómacit (és a hozzá használt pelusokat-takarókat összehajtogatva teszi el), aki már egész önállóan öltözik-vetkőzik, aki imád főzni és rengeteget segít nekünk a konyhában a kis kötényében, aki továbbra is szereti a könyveket, és aki egyre ügyesebben rajzol (már szabályosak a körök, és így a napocska, a fagyi, a falombok, stb.), aki kicsit fél a sötétben (ezért egy kicsi piros szellemlámpával alszik az ágya mellett), aki hajnalonként átjön a miágyunkba és valamelyikünkre teljesen rátapadva alszik tovább reggelig. Folytassam? Még mindig meg tudnám zabálni, de egyre kevésbé hagyja.

Boldog szülinapot, nagylány!

Ma reggel én fél kilenckor felébredtem, és mire 9:15-kor a gyerekek is, addigra pepec módon összepakoltam a konyhát, előkészítettem a reggelit.

Ilyen is van :) Mindkettő békésen szundizott nyeged 10-ig (egy hajnali félhatos kelést-szopizás után).

Szonja továbbra is tündéri Benedekkel és egyre több vicceset mond - amit persze sosem írok le épp akkor, így nem nagyon tudok idézni :( De amellett, hogy viccesen válaszol kérdésekre, nagyon sok verset, dalt költ. Gyakorlatilag mindent elénekel, mint Tinódi Lantos Sebestyén. Változatos, közepesen felismerhető gyerekénekek dallamán hangzanak el a "szemcseppet kapunk, mert jó, mint a higany" és hasonló elbeszélések.

Ezen kívül továbbra is sok dologért lelkesedik. A mostani legfontosabbak:

* biciklizés apával (a critical mass óta vécére is bicajjal járna)

* nézni Benit, ahogy szopizik

* nézni Benit, amikor ébren van - szigorúan a szemét

* nézni Benit, ahogy tisztába tesszük / fürdetjük / olajozzuk

* kiválasztani Beni új pelusát / bádiját / rugdalózóját

* hupikék törpikék gyűjtése a kaiser's akció keretében

* Thomas és barátai - kifestőkönyvek és matricás albumok formájában

* csokifagyi (esetleg citrom vagy eper)

* Szihalomozást várni egész héten (és kiakadni, ha lemegyünk, de nincsenek ott a nagyszülők - szkájp nem kárpótol!)

* nagylányos dolgokat mutatóba csinálni - pl. vécébe kakilás, babakocsi tologatása

* Követelni Emit, Mamát vagy Zsazsát, hogy azonnal jöjjön, hiába vannak Floridában / otthon / Madridban, bárhol

* orvosi táska (amit a nyuszi hozott)

* délutáni látogatók fogadása ("jöjjön ma is hozzánk valakiiiiiii")

Jól van, szuperaranyos, ügyes és kedves. Persze akaratos hároméves is tud lenni, de bírható...

Eltelt az első három hét Benedek életéből .. és egyelőre minden kerek. Benő iszonyú rendes kisbaba: sokat alszik, jól eszik, így hízik és éjjel egyszer - ritkábban kétszer kel. Nnna, ezért nem tudok elég hálás lenni neki :) Most már nézelődik, egyre nagyobb kék szeme van neki is - pont olyan, mint Szonjáé volt. Szeret hason aludni, vagy rajtunk, de nem kell mászkálgatni vele. Jól bírja a seggen nem bírni maradásomat is. Két hetesen tette meg első útját külvilágba: fel a bölcsibe a Szonjáért. Másnap a MOM parkot és a gesztenyés játszót volt kénytelen meglátogatni: eladtuk a lakást és ügyvédhez kellett mennünk Azóta aludt a Kopaszi gáton, szopizott a margitszigeti játszón, ahol a Svédországból hazalátogató Magdiék tartottak kisgyerekes pikniket, aludt a Római parton míg mi a munkatársaimmal hekkeztünk, fogadott pár vendéget, a védőnőt és a dokinénit, sétált a Millenárison, részt vett kerti sütögetésen Adriéknál Elenáék szervezésében, megnézte Kevinék építkezését nagykovácsiban, ahol egy téglarakáson szopizott (ld mellékelt kép)... éééééés.... az elmúlt hétvégét Szihalomban töltötte. Ott találkozott Ancsával és Gyurival (hihihi: Gyuriéknál is érkezik az unoka, meglesz a Barcikai Dédi 6. dédunokája) és a korábbi programokhoz hasonlóan jókat aludt a szabadban. Mint ahogy tegnap este Alexéknál is a kertben, ahol a keresztlányunkat, Saroltot köszöntöttük első szülinapja alkalmából.

Hát ilyen :) itthon ülni nem tudunk: sem mi, sem Szonja, így megy minden tovább. Persze finomítva és a jóidőnek köszönhetően minden lehetőség szerint friss levegőn. Szonja továbbra is hiperlelkes: simizgeti, nézegeti, beszél hozzá, nyugtatgatja, a babakocsit tologatja. Hihetetlen büszke és nagylány. Egyik nap pl. pelus nélkül ment bölcsibe, mert ő már nagy. Az érkezést követő 7. percben lett tiszta pisi mindene, mert szobatisztának még nem szobatiszta, de az önérzete az hatalmas. Bölcsibejárás megy - persze lelkesebb, ha megigérem, hogy én megyek érte Benivel, szövege a régi. Sőt. Egyre viccesebb.

Úgy érezzük, egyelőre nagyon jól veszi a kistesó 'akadályt'. Buta szó is ez -ahogy Alex is mondta- és amiért kistesót akartam: azért a legjobb dolog, amit adhatok neki, az egy tesó (vagy kettő), akivel számíthatnak majd egymásra egy életen át. Remélem így is lesz. Ahogy most nálunk is: költözünk Tomiék házába, miközben a bútoraink egy részét Zoliéknak tudjuk adni a költözéshez és Gábor közben segít lecserélni az "ajudit" egy szép tágas álomvolvóra. Mondom, hogy jó dolog, ha van az embernek testvére...

Benedek (egyelőre a Benő, Bendi, Bence és Bogyó neveken fut... még kialakulóban a végleges név) egy hete itthon. Azóta tanulgatjuk és szokjuk a négyesben létet, amit igazából élvezünk, előtte félelmetesebbnek tűnt. Oké, eddig főként alszik és eszik a kissrác, tehát ő elég nyugis. Ellenben Szonja, aki hiperaktív üzemmódba rakta át magát. Pörög, hiperlelkes és zabálnivalóan aranyos. Elmaradtak a hisztik és hát... előbb kap jóéjtpuszit a kisöcsi, mint apa v anya. Oké, a bölcsit most hanyagolja - de tiszta sor, mikor végre ittvan a legény, akit annyira várt.

Mindannyian jól vagyunk tehát, pár életkép erről az áprilisról ellérhető itt:

http://picasaweb.google.com/zsuzsa.repassy?feat=email

Szotyi kistesója, Benedek.

2009. 04. 09-én, 17.27-kor, 3500 g, 56 cm.

Mindenki jól van, 2 óra alatt sikerült a születést összehozni :)

Zsuzsi és Bendi még kórházban, én Szotyival itthon.

Nincs erőm vicceset írni :) megyek is aludni.

puszi

imi

Nem is meséltem, hogy január végén kipróbáltuk a háromgyerekes létet. Ezúttal Rozi és Marci a mi vendégeink voltak.

Délután közös játék, majd együttvacsi, együttmese, közös fürdés és természetesen egy ágyban alvás...