Most már papírunk is van a kiscsajról. Aki már nagylány.
Továbbra is falja a könyveket, általában kedves a tesóival és imádja a Kincskeresőt. Én pedig rettenetesen boldog vagyok, hogy ennyire simán megy minden és ennyire jó helyen vagyunk vele.
(Az milyen, hogy az évzárón a hatodikosok egy dallal búcsuznak, zongorával, dobbal énekelve? ...majd a szülők is felállva táncolnak. Erre: https://www.youtube.com/watch?v=y6Sxv-sUYtM&feature=kp)
VAKÁCIÓÓÓ!
Úgy tűnik megkímélt zordságától a tél és februárban tavaszias már az idő. Végre mellény nélkül ismét kint...
Én fülgyulladva, Szonja nagy poszt-traumatikus bicajesés után, Kornél csak simán taknyosan, Benő pedig nem túl lelkesen a közlegő hétfőreggel miatt ..és Imi pedig az új Slo-Mo képes iPhone5-tel.
...nem mondom, hogy elsuhant, de március 30-án egy éves lett Kornél. Végre nagyjából átalussza az éjszakákat, van két foga és kerek a srác, bongyor hajjal hátul. Igazi kis puttó. Nagyon okos, szinte már mindent megért. Imádja a tesóit, reggelente sírva búcsuzik tőlük és Imitől, amikor elindulnak. Természetesen gyönyörű és zabálnivaló, ezt most is objektíve állítom.
És így röhög.
Beni oviundorral indította az évet. Az első hetet megúszta, akkor fülfájással itthon lébecolhatott, de utána beindult a reggeli ellenállás. Miután a szigor nem jött be, a szeretgetés és a megértés időigényes harcmodorához fordultunk. Na ez nem hoz átütő sikert :) Szép lassan enyhül a reggeli rükverc fokozat ereje az ovi felé, de azért mégiscsak "anya, nekem ott jó, ahol te ott vagy!". Na nyilván, ilyenkor megzabálom. A másik alapszitu a folyamatos alkudozás. "apa, de akkor ebéd után gyere értem!" ha ez nem megy, akkor "jó, de akkor ébredéskor, amikor veszem a benticipőm!". És Apa természetesen siet, rohan, odaér, "suhan", ahogy kéri a srác. Ovi után pedig villamos, busz, sikló, séta...valami, miért megéri dekkolni az oviban. Ahol mellesleg jól érzi magát és az óvonéniktől is szereti (pláne,amióta Amarill is hozott neki egy villamosos újságcikket).
De most megint beteg. Lázas. Pihen. Közben újraépíti magát. Imádom, na!
Ui: Buszvezető lesz.
Átlagos szerda, az első ovis idén. Átlagtól eltér, hogy én megyek érte. Ráadásul 53-assal megyünk haza (a BKV járművei iránti rajongás töretlen. Mivel az ovi iránti rajongás 2013-ban sajnos megtört, gondoltam a megálló fele battyogás közben kicsit lelkizünk. Teljesen sziruposan kezdtem:
-Te Beni! Én úúúgy szeretlek!
-Én is téged! -némi szünet- Azért apát is szeressük!
-Persze, hogy szeretjük!
-Hm, igaz: én is szeretem magam...
Itt az új év, de pár dolog a régi. Például az IKEA székek pont jó súlya: Kornél is egy IKEA székre támaszkodva kezdett el lépegetni, ahogy nem oly régen Benő is. Emlékeztek?
https://www.youtube.com/watch?v=46ALxZgpo4w
BUÉK!!
November 30-án felállt és kb ennyire képes állva
Szonja asztala, reggeli játék után, ovi előtt. Tényleg hamar nőnek. Már most több scifit olvasott, mint én :)
Zsuzsi: "Annyira fáradt vagyok, gyerekek, hogy ... nem is tudom... nagyon! na. Mit mondunk ilyenkor, mennyire vagyok fáradt?"
Szotyi: "Mint a medve, ha felébred tél közepén?"
Zsuzsi: "Beni, hogy hívják a védőnénit az oviban?"
Beni: "Nem tudom. Talán Amarill vagy Ildikó. Vagy négyeshatos kombínó villamos!!"
Hát ez is eljött. 7 hónapos, 10 kiló és kihagyva a rükvercelős korszakot, tökéletes perisztaltikus mozgással bárhova eljut. Egy irányíthatatlan felmosórongy. Szuperdzsuvás különösen akkor, ha bekeveredik az asztal alá, oda, ahol a nagyobbak ülnek. Tegnap pedig egyszercsak megjelent a konyhában, ahol eleddig békésen egyedül lehettem...
