Szünet van. Abszolút. Óriás karácsonyi roadshow, ajándék-, étel- és gyereközön után egy-két nyugisabb nap. Reggelente nem megyünk bölcsibe (erre mindig rákérdez, azt hiszem szívesen menne már, de elvan velünk is, rendes lány, tényleg!), hanem itthon maradnánk együttlenni. Ellenben vele: ő folyton menne, legalább egy vásárlást bele kell rakni egy napba. Sétálás jön így elő, bár szerencsére ma már megyünk is az évvégi családozásra a Végváriakkal Kehidakustányba. Papa-mama-gyerekek, csupa szív, szeretet :)
Szünet van. Teljesen cukorfalat a lány. Minimális ellenállás, egész napos önálló játék és csacsogás, este 8- tól reggel 8-ig alvás, kedves ébresztés és vicces dolgok mondogatása. Imádom, tényleg megzabálom egyszer, bármennyire is nem szeretné. Mostanában már nemcsak az a lényeg, hogy mit mond, hanem a hangsúly, a stílus. Elkezdett nagyon játszani velünk. Van ráncoshomlokos komoly kérdezés, van tündibündiérdeklődés, van sima narráció, van mesélés a Hippinek (vagy a karácsony sztárjainak, az egereknek), van önálló olvasás (képnézegetés és betűk silabizálása), van nyomdázás, gyurmázás (nem hiszem el: elpakolja maga után, hogy ne száradjon ki!!!!) és persze a miértek kifogyhatatlan sora. Szóval elég idilli szünet nekünk is...
Pl. Karácsony Békáson. Halászlé, rántotthal, bejgli után Peti előkerítette Emimama óriás Merci csokitábláját. Naná, hogy az összes gyerek rávetette magát. Naná, hogy Emi gyakorlatilag kérés nélkül kinyitja nekik és kínálja :), hiába no, nagymama ő is. Majd játszanak (Jázival eltűnnek babázni), időnként Peti és Jázi előkerül és odasündörög, egy-egy szeletet elvesz. Persze előtte körbenéznek, hogy látja-e őket felnőtt. Egy idő után előkerül Szonja is, odamegy Emihez, aki épp a csoki közelében ül:
"Emi, nem tudod ...öööö... az a csoki, amit a Jázi és a Peti ett, az..... öööö... az vajon hol lehet?"
