Nem is meséltem, hogy január végén kipróbáltuk a háromgyerekes létet. Ezúttal Rozi és Marci a mi vendégeink voltak.
Délután közös játék, majd együttvacsi, együttmese, közös fürdés és természetesen egy ágyban alvás...
Hogy is mondjam: hát nem unalmas három gyerekkel, viszont irtó szórakoztató. Fekvés után nyitott ajtón át csak halk sustorgás és kuncogás hallatszik. (Meg egyszer Szonja fennhangon némi magában rötyögés után: "PUKIZTAAAM!"). Iszonyú helyesek voltak.
Másnap reggel a legtutibb: még épphogy kiosztottuk mindenkinek a tányérjába az odavalót, elkezdenénk magunknak adni, mire már mind3 árkon-bokron túl játszadozik. Eltűntek és valami közös akcióba kezdtek, így mi .. Imivel kettesben.... ham&eggs reggelibe fogtunk bele. Rég volt ilyen nyugis reggelizésünk Szonja születése óta: kényelmesen elkészítettük, piritóssal, zöldségekkel, teával-kávéval-limonádéval. Mindez hagyján. De végre: lassan, nyugisan ehettük is meg. Szóval van értelme a sok gyereknek... csak ki kell várni azt a laza (min) 6 évet, mire ide eljuthatunk. Már ha kétévente vállalnánk a gyerekeket. :)
