Telefonáltunk Emivel egyik délután. A telefonálás számára abból áll, hogy tökmindegy kivel beszélek, azzal ő is szeretne beszélni. Köszönni mindenképp. Ha ismeri is, akkor pedig még egy jó 2 percben összefoglalja mi történik vagy történt vele aznap. A választ természetesen nem hallgatja meg... a lényeg, hogy ő beszélhessen:
-"Szotiy! Elfelejtetted mondani Eminek, hogy már a délutáni alváshoz sem használsz pelust."
-"Hát persze.... mert úgy sietett a szám!"
Másnap keresgél vadul a játékai között, megtalálja a cicát (Cirmi1), akinek volt egy miniatűr verziója is (Cirmi2).
-"Héééé! Nem tudjátok hol van Cirmi2? Nem találom. :("
-"Biztosan elment egérre vadászni."
-"De apaaaa! A plüsscicák nem tudnak mozogni!!!"
Ma hajnalban, amikor kinyitottuk az ablakot nála:
-"Dejó! Én úgy szeretek kiszellőződni"
Ma reggeli:
-"Én nem kérek zabapelyhet, csak csokisműzlit!"
