Egy igazi eleven és vidám kislány – ezt kikérné magának, ő nagylány. Nagylány, aki időnként már pelenka nélkül boldogul, nem érti, miért a kiscsoportba megy az oviba, azonnal a nagycsoportot szeretné, aki majd egyetemre szeretne menni, aki nyálcsorgató figyelemmel hallgatja apa meséit a hídépítésről, vagy a villámok és mennydörgés keletkezéséről, aki már figyel arra, hogy egy cselekedetének örülök-e, aki irtó hangosan „olvas” mesét a kék perselymalacnak egy greenpeace-es állatos naptárból, aki gyengéden altatja-szoptatja-büfizteti-öltözteti az alvómacit (és a hozzá használt pelusokat-takarókat összehajtogatva teszi el), aki már egész önállóan öltözik-vetkőzik, aki imád főzni és rengeteget segít nekünk a konyhában a kis kötényében, aki továbbra is szereti a könyveket, és aki egyre ügyesebben rajzol (már szabályosak a körök, és így a napocska, a fagyi, a falombok, stb.), aki kicsit fél a sötétben (ezért egy kicsi piros szellemlámpával alszik az ágya mellett), aki hajnalonként átjön a miágyunkba és valamelyikünkre teljesen rátapadva alszik tovább reggelig. Folytassam? Még mindig meg tudnám zabálni, de egyre kevésbé hagyja.
Boldog szülinapot, nagylány!
