pillanatmilliárdos (ex szotyiblog)

Zsuzsi, Szotyi, templom..

Szotyi rendezkedik, és beszól, hogy mit csináljunk. Zsuzsi megkérdezi:

egy szuper házban lakva soksok állattal (nyuszival, pacival, kacsákkal, birkával, kecskékkel, tyúkokkal, kakassal, cicákkal, kutyával .. ) akiket Szotyi végigsimogatott, megetetett, megpróbált felemelni, beszélgetett velük,




.. szóval jövőre is megyünk :)




Szonja lovagolt is,




Bohinjszka Kiscicát felcserélte "Mürccuslágra" ahol csokifagyit lehetett enni, japán étteremben ebédelni,
 



pocsolyába piros faforgácsot pakolni, műanyag kisvonatra Sárával veszekedve felülni, vonatmúzeumba menni ..

aztán hazajöttünk és zenére fürödtünk első este.

Itt vagyunk, megérkeztünk Bohinjba – pontosabban Ribcev Lazba, a siklóernyős túrára. A hely változatlanul lenyűgöz. Most már nemcsak minket, Szotyit is. A pakolásnál már élvezte, a ’nyaralni megyünk’ hangulatot, és itt az apartmanban pedig már vigyorogva jár-kel, játszik, továbbá ismételgeti, hogy „nyaralunk”.

Egész nap itthon maradás a lakásban a kicsit legyengült, taknyos Szonjával - hogy a holnapi szülinapra pihentebb legyen. Ahogy hallom a zuhogó esőt, a városmajori játszótérre megszervezett piknik-zsúrnak esélye sincsen. Pedig próbáltam megúszni, hogy 11 gyerek (és a hozzájuk tartozó szülők + Szonja  5 nagyszülője) ebben a lakásban tomboljon.

Az itthonlét általában kimerül abban, hogy olvasunk. Néha egy-egy legotorony építésére vagy nénóautó tologatására rávehető, esetleg egy kis rajzolásra, de alapvetően olvas, olvas, olvas. Így történt, hogy délután 4-re már eléggé megunva a meseolvasást (döbbenet, hogy én kb 2 mese után el tudok aludni, míg ő lelkes éberséggel vágja rá a "mégeccer"-t), szóval a változatosság kedvéért elővettem a Czifra Palota c éneklőskönyvet, amiből most a "János úr készül németi Bécsbe" kezdetű dal a kedvence. Ezt is jópár napja énekelgetem, nagyon mást nem hagy, hiába is próbálkozom a horgosi csárdával vagy bármivel - mindenre jön a "nemjó" válasz. Pontosabban bármilyen dalt kezdtem is el -pl tavaszi szél vízet áraszt, arra az a válasz, hogy "ne a tavaszi szél vizet áraszt" és így szépen ismételve minden dal kezdő sorát a könyv végére értünk. Mindketten reménytelenül tekintünk a másikra.

Ekkor hirtelen ő:
-"A hollósat!"- látom, hogy örül és büszke, hogy most kitalált valamit, ami kiszed minket a tagadós szituból. Én pedig reménytelenül nézek körbe, majd megkérdem:
-"Szonja, melyik a hollós? Én nem ismerem. Kezdd el énekelni, vagy mutasd meg a könyvben és akkor tudni fogom." Mire ő bíztatóan és ellentmondást nem tűrően:
-"Hát ha megkeresed, anya, akkor... akkor ott lesz!"
Mit mondjak? édes szívem, anya mindenható, oylan nincsen ugye, hogy egy anya ne találna meg bármit, vagyis ha megkerestem, akkor ott kell lennie, keressem csak....

Ha bárki tud egy hollós dalocskát, ossza meg velem, legyen szíves.

Korszakot váltunk: anya és apa kilépett a harmadik személyből, jelenlévő partnerek lettünk, hurrá!

Egy bő hete kezdődött és eleinte fel sem tűnt, de most már nem magáz, vagyis nem E/3 ragozásban beszél rólunk (pl "anya segít!"), hanem hozzánkszól, megszólít, tegez :)... pl:

Reggeli után Imi elmegy zuhanyozni. Szonja eszmél, eltűnt a mélyebb hangú rabszogla:

"Apa hóól van? Apa? Aaapaa? Apaaa? Apaaa...apaaa...apaaar talatt, apar talatt...."

Esik az eső süt a nap,

Jancsika Papri mosogat.