pillanatmilliárdos (ex szotyiblog)

Ma szinte folyamatosan azt éreztem, hogy nem tudok vele már mit tenni, egyszerűen: MEGZABÁLOM. Azt hiszem meggyógyult, kijött a takonykórból és hatalmas alvásokkal kipihente magát, mert mintha elfújták volna a szokásos apró kis hisztiket, nyafogásokat, nyűglődéseket, csakazértsemeket. Vagy szabadnapot kaptam. Vagy én is kipihentem magam :)
Tegnap estére teljesen kimerült - oké, elszálíltottuk délután az antropozófus dokihoz Pilisszentkeresztre, azért az nincsen közel. Mindenesetre ott reméltem, hogy pontot teszünk a nyárba húzódó folyton taknyos időszak végére (most már tényleg nem lehet azzal magyarázni, hogy télen állandóan taknyosak a gyerekek) valami természetes szerrel, betegségtudatkiírtással. Inkább ez utóbbi történhetett. Nyilván bennem is. Hazajöttünk (még útbaejtve egy dm-et a nyaralásra vsárolandó), és hullaféradtan mindketten ledőltünk. Én a kanapéra, ő a saját ágyába kéredzkedett be. Gondoltam pihizzen egyet az esti sorozat (vacsi, fürdés, alvás) előtt. Némi motyogás után pár perc múlva gyanús lett a csend: kisbogyó édesen alszik félnyolckor az ágyában, fürdés, vacsi, pizsi, éjszakaipelus és esti tej nélkül. Gondoltam nem zaklatom, betakratam, behúztam a függönyt és az történt, ami évek óta nem: félnyolckor megnéztem élőben a hiradót, nem az mtv.hu-ról. (merthogy ugye gyerek mellett nincsen tévézés... ööö csak focieb néha.... és mivel félkilenc-kilenc között tér nyugovóra, az esti hiradóról teljesen leszoktam, csak online nézem meg utólag időnként) Hááát, én is egész másként éreztem magam :).

Ma reggel 7-kor vidáman kelt, örömködve indult a reggel, a délelőtti program a családi fodrászolás volt. Jázi és Zsigi csinos frizuraszabása után Szonja is belelkesedett, így őt is, magamat is és Imit is egyszerre jelentettem be Gabeszhoz, a fodrászunkhoz. Gabesz huszonkevés éves, helyes és tehetséges srác. Az a fajta, aki 3 éves kora óta fodrász szeretett volna lenni. Imádja is, érzi is. Szóval nagylelkesen felkerekedtünk "és akkor majd a Gabesz levágja a hajamat????" felkiálltásokkal, vidáman, alig várva a találkozást. Nem meglepő fordulat, hogy az üzletbe belépve teljes tapadás Imire és ellentmondást nem tűrő bejelentés: "Gabesz nem vágja le a hajamat!". Lépésről lépésre haladtunk és tudtuk, az első alkalommal általában nem nyíródik le a gyerek haja. Először az én hajamat kezelték le, majd Imit mosták-vágták, utána jött volna Szonja - míg engem mosnak. Itt konkrétan el is tört a mécses. Majd egyszercsak gyanús csöndet észleltem a hajmosótálból és Gabesz is eltűnt.... mire a tükrökön át megláttam őket, már vidáman zajlott a rituálé: Szonja Imi ölében, együtt nézik nagytévén a Mazsola és Tádé dvd-t, Gabesz pedig fésüli Szonját és vágja a haját. Teljes siker!

A végeredmény: mindhármunk új frizurával, közösen eltöltött esős (amúgy itthonra bezárt) délelőtt. Szonja haja tökéletes bubifrizura: oldalt hosszabb és copfba köthető, de hátul kicsit felnyírt, átmenetes, hogy könnyű, nyári legyen és ne izzadjon bele.

Utána természetesen átsétáltunk a Ráday utca túloldalára, az Arcusban is megmutatni a kiscsajt, majd haza. Itthon ebéd, majd bebújtunk együtt a mi ágyunkba, és lassan, nagyon lassan aludt el.... és engem is elnyomott az álom: félötig durmoltunk. Azt hiszem ez volt a pont, amikor tényleg, a teljes kipihentség és revitalizálás átvette az uralmat a lányomon. Onnantól folyamatosan, édesen, kedvesen dumált, egy-két pelenkacsere-ellenálláson kívül, mindent megcsinált és vígan asszisztált az orvoshoz, majd a patikába, majd Imiért menéshez. Persze ma nem kilenckor ment aludni, az is igaz....