Egész nap itthon maradás a lakásban a kicsit legyengült, taknyos Szonjával - hogy a holnapi szülinapra pihentebb legyen. Ahogy hallom a zuhogó esőt, a városmajori játszótérre megszervezett piknik-zsúrnak esélye sincsen. Pedig próbáltam megúszni, hogy 11 gyerek (és a hozzájuk tartozó szülők + Szonja 5 nagyszülője) ebben a lakásban tomboljon.
Az itthonlét általában kimerül abban, hogy olvasunk. Néha egy-egy legotorony építésére vagy nénóautó tologatására rávehető, esetleg egy kis rajzolásra, de alapvetően olvas, olvas, olvas. Így történt, hogy délután 4-re már eléggé megunva a meseolvasást (döbbenet, hogy én kb 2 mese után el tudok aludni, míg ő lelkes éberséggel vágja rá a "mégeccer"-t), szóval a változatosság kedvéért elővettem a Czifra Palota c éneklőskönyvet, amiből most a "János úr készül németi Bécsbe" kezdetű dal a kedvence. Ezt is jópár napja énekelgetem, nagyon mást nem hagy, hiába is próbálkozom a horgosi csárdával vagy bármivel - mindenre jön a "nemjó" válasz. Pontosabban bármilyen dalt kezdtem is el -pl tavaszi szél vízet áraszt, arra az a válasz, hogy "ne a tavaszi szél vizet áraszt" és így szépen ismételve minden dal kezdő sorát a könyv végére értünk. Mindketten reménytelenül tekintünk a másikra.
Ekkor hirtelen ő:
-"A hollósat!"- látom, hogy örül és büszke, hogy most kitalált valamit, ami kiszed minket a tagadós szituból. Én pedig reménytelenül nézek körbe, majd megkérdem:
-"Szonja, melyik a hollós? Én nem ismerem. Kezdd el énekelni, vagy mutasd meg a könyvben és akkor tudni fogom." Mire ő bíztatóan és ellentmondást nem tűrően:
-"Hát ha megkeresed, anya, akkor... akkor ott lesz!"
Mit mondjak? édes szívem, anya mindenható, oylan nincsen ugye, hogy egy anya ne találna meg bármit, vagyis ha megkerestem, akkor ott kell lennie, keressem csak....
Ha bárki tud egy hollós dalocskát, ossza meg velem, legyen szíves.
Amúgy pedig holnap lesz két éves. Még nem vészes, de azért sokat gondolok a nőklapjás D Tóth Kriszta egyik írására, amikor az angolszász szakirodalom "terrible two" elnevezését ecsetelte a kétéves Lola szülinapja utáni számban. És sokszor gondolok vigyorogva Szilvire, amikor Hanna kétévés lett:
Eljött ez a nap is. Igazi kétéves, aki arra is azt mondja, hogy "nem", ha kitörő lelkesedéssel tudatjuk vele, hogy ma van a születésnapja.
Boldog szülinapot, kicsi Szotyola, most este 10, két éve kb ilyenkor kezdett el borzasztóan fájni a hasam.
