Itt vagyunk, megérkeztünk Bohinjba – pontosabban Ribcev Lazba, a siklóernyős túrára. A hely változatlanul lenyűgöz. Most már nemcsak minket, Szotyit is. A pakolásnál már élvezte, a ’nyaralni megyünk’ hangulatot, és itt az apartmanban pedig már vigyorogva jár-kel, játszik, továbbá ismételgeti, hogy „nyaralunk”.
Bohinjban a központi látni- és éreznivaló, az a tó . Rettenetesen hideg, eddig egyszer félig mertem csak megmártózni benne (ha jól számolom 3 éve járunk ide), de a látvány, az gyönyörű és nagyon magávalragadó. Szonját nem érdekelte a hőmérséklet. Ha víz, akkor bele kell menni. Egy ideig el tudtam ettől téríteni ettől a kavicsbedobálós játékkal, de Imit rá tudta venni, hogy akkor csak a szélén sétáljanak. Viszonylag hamar derékig a vízben volt és egy óriási hancúrnak köszönhetően természetesen csuromvizes lett. Kb 10 perc múlva teljes ellenállást tanúsítva szedtük ki, kicsit megmelegedtünk, majd rögtön ismétleni akarta a pancsolást. Bevallom, megismételtük. Élvezte, imádta. Majd közölte:
-„Most menjünk vissza nyaralni”
Most pedig ismet Bohinjska Bistricabol irtam, az aquaparkbol. Pontosabban: Bohinjszka Kiscicabol, ahogy Szotyi emlegeti...
