pillanatmilliárdos (ex szotyiblog)

<iframe width="560" height="349" src="https://www.youtube.com/embed/4RvohlIIFL0" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>

hát mondhattam volna erre nemet???

Amikor megszületett, aggódtunk. Aggódtunk, hogyan fog szóhoz jutni Szonja mellett. Lassan két éves, másfél éves kora óta beszél ő is, a télen nótafa lett és most már a második szülinap felé közeledve egyáltalán, egy csöppet sem féltem.

Beszél, kommentál, énekelget és utasítgat. Folyton. (tényleg) A magas cuki hangoktól az erős, férfias kiáltásokig mindenféle szerepel repertoárjában. Mindezeket persze erős, túlzott hangsúlyozással. Nyilván Imit, engem vagy Szonját utánozva, felerősítve. Kedvencem az ellentmondást nem tűrő "gyere máááá'!" vagy "segíts máááá!!!", de utánozhatatlan a határozott "nem"-je. Ritkán dacos vagy haragos, sokkal inkább békés, de határozott. Olyan, amikor érzed mögötte, hogy tényleg nem: átgondolta és tudja, hogy miről beszél és most különbenis hagyjuk békén...

És szaporodnak az aranyköpések. Tegnap reggel pl. pelenkázás közben így szólt:

-'Anya, ne máááá'! Ne kukiiiiiiz!"

Hát nos, ezek szerint alakulnak az intimitás határai is :)

Ami idén nagyon nótásan telt - egész nem triviális és egész sok dalocska rájukragadt. 

<object width="425" height="344"><param name="movie" value="https://www.youtube.com/v/wJPQBJjIDWs?hl=en&fs=1"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowscriptaccess" value="always"></param><embed src="https://www.youtube.com/v/wJPQBJjIDWs?hl=en&fs=1" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="425" height="344"></embed></object>

Ha a felismeréshez kell segítség, akkor ezt nézzétek:

https://www.youtube.com/watch?v=pwe7aTEbmFU&playnext=1&list=PL1A9D60B5F05358C4

 ... amivel irtókönnyen lehet videókat gyártani. Meg is osztom Imi legelső próbálkozását. A téma továbbra is ez az őszvégi tavasz és az utazás: a Güell parkos tánc másik nézőpontból, utazás a teleféricon ... és az a szeles, lassú nap Castelldefelsben, ahol egy argentin étteremben ettük hülyére magunk. Meg persze tengereztünk, kagylótgyűjtöttünk, kitesurfösökben gyönyörködtünk, szaladgáltunk, stb, stb. Kinek kedve szerint.

<object width="480" height="385"><param name="movie" value="https://www.youtube.com/v/eREas4LE2P0?fs=1&hl=en_US"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowscriptaccess" value="always"></param><embed src="https://www.youtube.com/v/eREas4LE2P0?fs=1&hl=en_US" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="480" height="385"></embed></object>

 <object width="425" height="344"><param name="movie" value="https://www.youtube.com/v/g9W6MHrU-J4?hl=en&fs=1"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowscriptaccess" value="always"></param><embed src="https://www.youtube.com/v/g9W6MHrU-J4?hl=en&fs=1" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="425" height="344"></embed></object>

első napunkon... este el is mentünk venni cipőt a kiscsajnak a melegebb napokra :)

 ... mert tengerparton lenni jó, a siesta és a napsütés szintén jó, a karfiolcápa voltaképp a pörölycápa és különbenis együttlenni meg a legjobb.

Idén Barcelonát jelöltük meg a soron következő Végvári őszi családi túra helyszíneként. 

Nos a választás az első nap után egyelőre igen pozitív. Az az alap, hogy végre a télikabát helyett egy szál pólóban és napsütésben flangálunk... nadehogy mindezt a Güel parkban és a Sagrada Familiánál, az azért dob rajta. Nem beszéltem az egy nap alatt megkostólható katalán és spanyol ételekről, tapasokról: most, hogy már kicsit jobban ismerjük a spanyol konyhát, kifejezetten élvezzük, hogy csupa olyan ételt rendeljünk, ami "... catalana" szócskával végződik -még akkor is, ha gőzünk sincsen arról, hogy mit is jelent a ... helyén szereplő szóösszetétel :)

Holnap az Aquariumot tervezzük: Szonja már teljes extázisban várja, hogy találkozzon a halakkal, legfőképpen a cápákkal. Karfiolcápát szeretne... bármit is takar ez :)

Adios!

Szonja megtanult bicajozni. A harmadik szülinapjára kapott fabringával nagyon hamar megbarátkozott, így alig várta a negyedik szülinapot, amire rendes, tekerős - de pótkerekes - bringát kért. (Karácsonyra rollert vár :). Most ősszel, hogy már több ovistárs megtanult bringázni, most kérte, hogy szereljük le a pótkerekeket és pár játszótéri próbálkozást követően Imivel pillanatok alatt belejött a bicajozásba a Kopaszi gáton. Egyedül az elinduláshoz kellett felnőtt.

Tegnap a játszón viszont valaki bicajjal ment (kerék nélkülivel), és mivel egy ovistárs sem tartózkodott a közelben... jobb híján elkezdett egyedül próbálkozni az indulással. Miután megbeszéltük a pedáltechnikát, fél órán belül megbízhatóan begyakorolta a mutatványt :) Egyszóval irtó büszke volt magára és én is rá. Nagyon cuki volt, ahogy próbálkozott, pláne, amikor sikerült és vigyorgott a feje utána.

Ekkor történt az, hogy a bicaj tulajdonosa -egy 5 év körüli kisfiú- el kezdte heccelni, hogy nem is tud még elindulni, ügyetlen, stb. Mondanom sem kell, mennyire bántotta a dolog, görbült a szája és mindenképpen azt akarta, hogy mondjam meg a kisfiúnak, hogy ő igenis ügyes és már el tud indulni. Nyilván nem tettem meg, inkább belefogtam a szokásos, általában nevetésbe torkolló hülyéskedésbe, hogy "Tudod, Szonja mit szoktunk ilyenkor mondani! Nem érdekes mások mit mondanak rád, ha te tudod magadról, hogy most valami ügyeset csináltál, akkor nem számít, mit állit a kisfiú. Tudooood :) egyik füleden be - a másikon ki". És ennél a pontnál jön az elmaradhatatlan csikizés.

De most nem hagyta végigmondani, az egyik fülnél már közbe is vágott, hogy:

- "De anya! Én olyan vagyok, hogy ami bejön az egyik fülemen, az bentmarad!!! És nem megy ki!" :(

hja... én is.

egyszervolt.hu/anim/bicikli.html

Szonja egyre viccesebben rajzol le minket... általában tökegyformán nézünk ki, minden rajzon van két fiú és két lánykarakter. A fiúkat úgy lehet megkülönböztetni, hogy Benőnek nagyobb a pocakja és Iminek kicsit kevesebb a hajszála. Én úgy vagyok felismerhető, hogy egyedüliként állok a földön, a többi három kicsit lebeg a talaj fölött (nem tudom bóknak vegyem-e).

Viszont stabilan vidám színekkel rendelkezünk és egyforma nagyok vagyunk - ez tetszik.

Tegnapelőtt hazaérkezett ez a kép, ami a házunkat mutatja be, mindegyik ablakban a család szereplői. 

Itt már Iminek némi szakálla is lett, nekem meg szemüvegem. Legalábbis azt hittem, amikor Szonja felvilágosított, hogy ez nem szemüveg, ezek azok a barna csíkok a szemem alatt, ami szokott lenni.

:o

Az eredmény? Megfogadtam, hogy 10-ig lefekszem innentől..., mert ezt az a szép masni sem kompenzálja a hajamban...

 "Anya! Ne legyen több kistestvérem, én kiscicát szeretnék!!!!"