pillanatmilliárdos (ex szotyiblog)

Októberben Szonja elvesztette a második fogát is. Gőzerővel közeleg az oviskor vége. Hiányozni fog. A tünetek az alábbiak:

- csavaros észjárással a saját érvrendszeremet visszaforgatva simán leszerel, ha rászólnék valamiért

- olvas, olvas, olvas: múlt héten egy nap alatt -nem folyamatosan a könyvet bújva- lazán elolvasta Lázár Ervintől a kisfiú és az oroszlánokat (túl vagyunk az összes Ruminin, Kököjszi és Bobojszán, Gilikotin és még számtalan kortárs művön is ... a lényeg, hogy a gyerekkönyvek helyett már az ifjúsági könyvek polcait böngésszük a Libriben)

- szerelmes. nagyon. Zénóba. a pénteki szabad délutánról is lemond, hogy több időt lehessen az oviban vele. az őszi szünetet pedig utálja.

- teljes Csillagok háborúja őrület van -azóta nem szereti a pirosat (mert a gonoszok lézerkardja piros) és folyton Jodát rajzol. Luke a kedvence természetesen.

- időnként konkrétan szemtelen és beszól. kamasz.

- mindemellett őrülten kedves a pici Kornéllal és megértően türelmes Benővel

- elkezdtük az iskolacsalogató foglalkozások látogatását és szereti, hogy iskolás lesz, élvezi a programot.  

....és persze okos, szép és kedves. én meg elfogulatlan :)

Benő is ovis lett :)

Végül lemondtunk a cuki Montessori oviról és maradt a BME-s meseoviban, ahova eddig bölcsibe járt. Az épület ugyanaz, a 15 fős csoportból 12 gyerek a fenti bölcsis csoportokból érkezett, tehát ha nem is járt velük egy csoportba, mindenképpen ismerősök az udvarról. Az óvonénik is helyesek, nyáron már ismerkedtek egymással. Egyedül a jele változott: pöttyöslabdáról -hétpettyes- dominóra váltott.

Beszoktatás végül nem is volt, könnyű váltás lett a fentiek miatt. Csontnélkül bemegy minden nap és szerintem nagyon élvezi. Pár nap alatt nagyfiú lett, irtó bükszke magára. Az ovissággal együtt jár, hogy rágózhat, sőt már az egyedül öltözéssel is nagyon igyekszik. Remélem télig sikerül :). Sőt, Szonjával is több a közös pont, hasonló feladatok, hasonló játékok és persze tolják az ovis poénokat (kaki-pisi-fing és társaik).

Elkezdett számolni. Kis segítséggel 100-ig tud, meg van őrülve a tömegközlekedésért, így a buszok-villamosok-torilik számainak köszönhetően olvasni is tudja őket.

Megmaradt viszont a jókedve, a somolygása, az együttérző finom lelke (bármilyen magányos tárgyat vagy élőlényt a sírásig tud sajnálni), az intenzív érzelmei, a mohósága, a kedvessége, a stílusa, az a leírhatatlan természetes könnyedség, ahogy mindent, még a legroszcsontabb dolgokat is intézi. Velünk van még rongyi és az esti cumisüveg, de már meg vannak számlálva a napjaik.

...és továbbra is rettentetően szerethető minden akaratpróba ellenére.

Kornél már 5 és fél hónapos, hatalmas baba. Nem tudom hány kiló lehet, de kerek és nehéz :) 

Irtó vidám, kedves kis lény, nagyon sokat mosolyog, a tesóira meg rötyög, kacag, nevet és ezek kombinációi. Ő sem halk. Se nem kisétvágyú. És még mozgékony is. Olyan igazi ...Végvári gyerek. Nem mondom, hogy könnyű volt a nyár a három gyerekkel, viszont nem unalmas. 

Ilyen az esti mesenézés nálunk:

a fészekalja :)

 Tegnap Kazincbarcikán elbúcsuztunk a másik Déditől is. :(

10 évvel ezelőtt találkoztam vele, amikor Imi bemutatott a szüleinek -és neki- egy szihalomi túrával egybekötve. Tél volt, nagy hó, vicces sínadrágokban mászkáltunk a "birtokon" és időnként eltűntünk egy-egy gödörben, ami nem látszott a hó alól.

Dédivel legtöbbször Szihalomban voltunk együtt, ott is -mint otthon is- folyton gyógynövényeket szedett, a később gyönyörűen tereprendezett saját kis domboldalunk fix kelléke volt a fehér haja és ahogy járja, nézi a növényeket, kisállatokat. És mindezt természetesen a gyerekeknek is megmutatta. Meg persze készítette az olajait, kencéit, tinktúráit, hogy kezelhessük mi is magunk.

Tudtuk, hogy el fog menni, "készülhettünk" az elválásra, mégis, amikor megtörténik a szakadás, az mégsem könnyebb.

Szeretek visszagondolni rá, aki mindig szépnek látott mindannyiunkat, aki valami elképesztő módon nevetgélt a kicsikkel, aki szerint Benedek tudós lesz, aki burgonyagombóccal csinált isteni finom vadast, aki varrogatott-kötögetett nekünk ... és még sorolhatnám. Nem is tudom ... egyszerűen csak fix volt. Jóleső érzés, ahogy figyelt minket és mindig, de mindig mosolygott ránk. Szerette a mozinkat.

Sándor Ilona, élt 86 évet.

Szia Dédi! Jó utat, bárhova is mész!

 ..ha minden igaz, úgy április 4 körül landol a hármas számú versenyző, Kornél.

Szonja és Benő nagyon várják. Én is :), mert kicsit fárasztóbb már a cipelés, de persze nem sürgetem. és igyekszem nem izgulni semmin. Hihetetlen, hogy mindig tud valamitől parázni az ember lánya.

Járok vele jógázni, ez eddig kimaradt:

http://joga.blog.hu/2012/02/17/kismama_joga_az_amritaban_vendegposzt_a_nagy_pocakos_zsuzsitol

...megrajzolta, megírtuk, kitettük.

Hiába vagyunk tele plüssállattal, még mindig az állatvilág a sláger. Most az arapapagáj és a delfin - de ez valamiért nem jön át a levélből. A kedvencem az utolsó pont: "és süssön az állatoknak a nap!"

Benő nem nyilatkozott arról, hogy mit szeretne. Szonja felvetette,h ogy biztos csigát. Erre helyeselt. "Szarvacskásat" - ennyi volt a komment.

keződik :) 

Láttak egy mézgagézát a nagyszülőknél, mire felbátorodtam és gyerekkorom kedvenc filmzenéjét egypárszor elénekeltem nekik.

<iframe width="420" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/cvI8pYEd8dI" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>

Nagyon élvezik, különösen az MZ/X-es részt, ahol tölcsért csinálok a kezemből. Ráadásul úgy érzem, teljesen jól lefesti az eredeti a családi életünket. OK, nálunk nincsen "30. századbeli rokon" -csak az internet-, de "hajcihő és kitünő hangulat", az igen. Meg persze "papa-mama-gyerekek, csupaszív szeretet". Nem beszélve az "itt nincs elásva még a csatabárd"-ról.

Pláne, hogy Benedek tolmácsolásában mindez "Van itt nálunk hajcipő, szupa szél-szeretet". Hát az is van :)

<iframe width="560" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/E7g2O_chd00" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>

Nyaralás, hőség. Míg Szonja folyamatos akcióban - leginkább tengeri sün után búvrákodva a vízben-, addig ő a hőség elől a hűvös, ventillátoros (amit csak "benti"-ként emleget) szobában pihengetett. Feküdt, játszadozott magában, nem evett csak tejet ivott és pihizett. Mint egy nyugger :) Néha be lehetett vele menni a tengerbe, de inkább kényelmes siesta tempót hozott :)

Egyik ilyen alkalommal felvette magát a telefonommal, íme ő:

<iframe width="425" height="349" src="https://www.youtube.com/embed/tocggxLlJEo?hl=hu&fs=1" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>

Lassan két és fél éves, ha nincsen rajta pelus, akkor szobatiszta és zabálnivalóan aranyos!!!

Olyan, mint kicsiként: elvan :) kitalál játékokat magának és leginkább sztorikat. Rengeteget mesél: könyvből magának vagy plüssállatnak vagy nekünk, ha beszélgetünk, mindig bekapcsolódik és kitalál valami hasonló történetet magáról, egyszóval nagy "sztorizós" és kicsit "kamugép". Közben van humorérzéke, kuncog magában, tudja, hogy nem valóság, amiket mesél. Ugyanakkor szereti keverni a valósággal, ilyenkor meglepően tisztán emlékszik régi részletekre is.

És közben hihetetlen vidám.

Így játszik:

<iframe width="425" height="349" src="https://www.youtube.com/embed/GbPAgSxpsKo?hl=hu&fs=1" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>

Vége az ovinak, ismét áttelepültünk a hispán fővárosba. Nagyon szeretem itt: jó végre együtt lenni Tomiékkal, szuper látni, ahogy az unokatesók jól eljátszogatnak és élvezem, hogy már nem ismeretlen a város, hogy vezetünk, bevásárolunk, parkozunk... éljük a helyiek életét. Már-már túlontúl is. 

Olyan elképesztő a hőség,

hogy nem megy a városban ténfergés, a legtutibb itthon maradni a házban és csobbanni a mdencében. Vagy legalábbis a partján héderelni. Folyton. A várost jobban megismerni, esélytelen a gyerekekkel - pláne ezzel a közel 40 fokkal kombinálva. Így marad a játszó. 

igaz tervezem, tervezem én a delfin-show-s állatkertet és a légkondis Pradot, de féltem is őket, így is kidőlnek, úgy elfárasztják egymást. Meglátjuk :)