Pénteken Imi és Gábor és Zoli és még sokan mások Londonba utaztak Bódi Ákos legénybúcsújára. Kezdődik az apák nélküli hétvége. Ennek örömére összejöttünk sógornők, mint magukrahagyott asszonyok, hogy gyorsabban teljen a nap, gyerekek is ellegyenek egymással és nekünk is legyen kihez beszélni :)
jól le is fáradtunk mindahányan, úgyhogy emelve a tétet, szombaton közös babaúszást is megpróbáltuk Beával. Ez azt jelentette, hogy a 2.5 éves Jázival én mentem be úszni, Bea pedig kintmaradt a parton Zsigulival és Szonjával. Nos. Jázi ki akart mászni a vízből az anyához, Szonja pedig inkább bejött volna az ő mamájához. közepes volt a siker, de megpróbáltuk és végülis a foglalkozás felét sikerült Jázival a vízben töltenünk. Nagyon érdekes volt látni, hogy majd hova vezetnek a mostani gyakorlatozások. És vicces, hogy mennyire próbáltam fogni, elkapni Jázit, holott elképesztően önnálóan ugrál és úszkál a vízben.
Délután Tomi és Réka jött el a mi "edzésünkre". Szotyi jó kis extrém volt: vidáman dumál és már magától beugrik a vízbe, de a karúszó továbbra is ellenség - ahogy általában minden, ami a karjával kapcsolatos (pl ruhaujj). Remélem elmúlik, mert egyre több karúszós mozgás van... éshát jó lenne ha nyáron közösen úszkálhatnánk már a strandokon.
Vasárnap az asszonyok és a gyermekek Békásra voltak ebédre hivatalosak - aranygaluska várt minket :) Előtte Flórával beugrottunk megnézni Enikő csodaszép 4 napos második babáját, Mírát. Na, ez is elég hangos délután lett... így hullafáradtan értünk haza, hogy megpróbáljam az óraátállítás miatt hamarabb letenni... ami nem sikerült.
A férjek s apák éjfélkor érkeznek Ferihegyre. várjuk őket...
