Benne a közepén. Nem elviselhetetlen, meg lekopogom, nem hatalmas hisztikkel tartkított, csak konkrét tagadás mindenre. Nem öltözik, nem fürdik, nem vacsorázik, nem alszik, nem száll be a kocsiba, nem gyalogol, nem, nem, nem....
Este vacsorázunk, eléggé belefáradtan mindhárman a sokszoros nem-menetbe, amikor természetesen megint ellentmond valaminek. mire én:
-"Szonja, muszáj mindenre nemet mondanod?!"
- "neeeeeeeeeeeeem"
Csak azt nem értem, ezzel miért minket tüntet ki. A bölcsiből most kaptuk az első szöveges értékelést a füzetébe. Az írás szerint napközben jóétvágyú, nem maszatol, együttműködő, figyelmes, mosolygós és nagyon szépen játszik egyedül is és másokkal is....
