Most ez a három tematika foglalkoztatja leginkább. Mesélni mindent el kell, mindenről kell és mindig kell és mégegyszer és mégegyszer és mégegyszer. Az állatok örök favoritok, a járműveknek pedig végeláthatatlan sora van a traktortól a letakart autóig.
Hetek óta csak a traktoros bodyt venné fel, én meg nem győzöm elég sűrűn mosni. És jár hozzá a kicsi traktor tövid improvizatív meséje. De mesélni kell a letakart autóról a Tomiék melletti utcában, a repülőkről, ezen belül is a sárkányrepülőkről és a hangos repülőkről, de a siklóernyőkről is sokszor (csak annyit tennék még hozzá, hogy a kocsilehajtó a kertben, az szerinte kifutópálya), énekelünk a buszokról és vadásszuk a villamosokat, de leginkább a nénó- v mentőautókat. Tegnap reggel nem indult a kocsi és beharangoztuk a buszos piacozást, mikoris végre sikerült beindítani. Óriás hiszti volt, hogy szerencsétlen gyereknek egy audival kell piacra mennie, nem pedig a 49-es busszal :), De folytatom: ha motoros tűnik fel sisakban, az aztán öröm. A betonkeverő is régi tagja a szókincsének, de tegnap nagyon érdekeset láttunk: egy igazi sárga markolót, aki egy szép házat rombolt épp le (anya szomorúságára: egyik legstílusosabb századeleji villa a környéken). Ennyit a járművekről.
Ma Anyunál-Apunál voltunk ebédelni és a délutáni alvás után elmotoroztunk és sétáltunk a hátsó tóhoz, ahol vadkacsákat néztünk. Ekkor megjelent egy nyúl. Nagy volt az öröm, mert bár a vadkacsák is izgik voltak (kergették egymást, egyik nem engedte be a másikat a vízbe, stb), azért mégiscsak egy simogatható nyuszi érkezett. Óriási volt, el is gondolkoztam, hogy milyen gyorsan nőnek ezek, hsiz nem olyan régen volt húsvét. Kiderült a titok: ez a nyuszi tavaly húsvétról maradt. Szonja élvezettel simogatta én pedig hallgattam a gazdijának és gallerijának csevegését arról a gyerekkoromból ismert legendáról, hogy vigyázni kell a békákkal, akik a békás tónál vannak, mert ha a béka belepisil a szemedbe, akkor megvakulsz....
