Halad a nyár, Ha lehet vízközelben vagyunk: úszáson, a mezőkövesdi fürdőben, vagy a Dunaparton Szentendrénél... de minimum itthon a kádban - ha lehet napközben is.
Kislurkó most már tökéletesen jár, szinte mindent ért, nagyon lelkesen beszél is hozzánk, iszonyú finom puszikat ad továbbra is...és kíválóan elvan a víz alatt. Visszatartja a lélegzetét, már egész keveset nyel. A legnagyobb móka a vízbe ugrálás: karúszóval már hagyjuk is teljesen egyedül elmerülni és feljönni. Karuszó nélkül azért elkapjuk a víz alatt. De egyedül, röhögve, hangosan kacarászva ugrik.
Eddig a 'kapaszkodós' feladatokat nem is kultiválta a foglalkozásokon, de tegnap mintha már ezt is megérezte: egy kört tudtam úgy úszni a medencében, hogy csak kapaszkodott a vállamba. Olyan finom érzés, remélem nem fogom elfelejteni még akkor sem, amikor már ő viszi a kislányát úszni (ha viszi... és nem kap addig mérgezést attól a rengeteg víztől, ami éri őt...)
