Bohinj ennyire szép! a nyarlási program nagyjából az volt, hogy mi Szonjával a tóparton ücsörögtünk és játszottunk egy fa árnyékában... általában Imivel. Imi elvileg repült volna, de az idő nem volt túl kedvező a siklóernyőzéshez, így ezen a nem túl forgalmas, kiépítetlen parton családoztunk.
Egy helyes hamburgeres van a tóparton (összesen! a tó ezen oldalán), ott toltuk az ajváros sajtburgereket. A fiúk pedig biztonságtechnikai tréninget tartottak, vagyis ha el tudtak startolni, akkor berepültek a tó fölé és valami veszélyhelyzetet teremtettek... azt gyakorolták, hogyan kell ebből kijönni. Folyamatosan zuhant, pördült, forgott mindenki. Jó volt tudni, hogy ez szándékos. A szomszéd fák alatt ücsörgő túrázok jajjgattak csak - mi, rutinos siklóernyősfeleségek csak napozni próbáltunk.
Szotyi megtanult puszit adni, dobni. Már nemcsak a keze elé teszi a száját, hanem cuppant is rendesen. Leginkább a levegőbe, de mostanra már kaptunk egyszer-kétszer az arcunkra is. ZABÁLNIVALÓ. Kedvencem, amikor alváshoz készülve fekszik, cummant nyugisan... majd egyszercsak felemeli a lábát, megfogja a bokáját egyik kezével, másikkal kikapja a cumit és egy nagy hangos cuppanósat nyom a láb hüvelykujjára....
