ma Petinél bohóckodott és egy nagyon fontos dolgot megtanult tőle Szonja: a küszöbön bizony át lehet menni.
Eddig legalábbis a küszöböket határvonalként értelmezte: odérve piszkálgatta, de nem mászott át rajtuk (jaj ez vicces: a nagyobb tárgyakat nem kerüli ki, megpróbál rajtuk átmászni. ez főleg nagyobb dobozoknál mókás, ilyenkor vagy rájuk mászik majd nem tud lejönni, vagy nagy nehezen tolja maga előtt az egészet). és ez jó volt is igy, hiszen sajnos az előszoba és a lakás bejárata nálunk a lakás kellős közepén van, ahova bármikor be tud hajtani. Node Petinek elég volt egyszer megmutatnia, hogy négykézláp sem ördöngősség átmenni a küszöbön. Azonnal neki is vágott a Sashegyi előszobájának - teljes sebességgel és örömmel, majd itthon is kb fél percen belül az előszobában termett. azt hiszem hivom a Tündit, kell nekünk a rács.
Emivel mentünk Petyusért az oviba, majd hozzájuk mentünk haza és otthagytam Szonját Andira és Emire és Petire persze. Hatalmasat sétáltunk, mikor visszaértem. Andiékkal tornázott, térdállást gyakorolt és mindent megevett persze (ma visszatért az étvágya)
Az oviban targonya volt ebédre. :)
Hazaértünk 7 körül és teljesen felpörögve, féltizig kaja és fürdés és cicizés közben is folyamatosan dumált, mozgott, táncolgatott, de leginkább dumált. egész este be nem állt a szája. iszonyúan belejött, mi pedig szétröhögtük magunk, nagyon kiváncsi lennék mi volt az a sok közlendő...
