átmentünk Beáékhoz, hátha a két lány elfoglalja egymást és Baja tud nyugisan Zsigmondozni.... de két gyerekkel már nem igazán lehet nyugiról beszélni, pláne, hogy végülis én a középső orgonasippal jelentem meg.
Délelőtt a teve utcában igazoltattam egyet magamról, hogy gyeden vagyok, majd néhány RETTENETESEN finom olasz süti beszerzése után (Teve utcai kávézóban, a citromtortát ajánlom mindenki figyelmébe) kikocsikáztunk Zoliékhoz. Nem akartam zavarni őket az első napon, de annyira lazák voltak és hivtak [elnézést, a hosszú i megszűnt létezni valamiért], hogy kipattantunk. Reméltem -és ez valamennyire igazolódott-, hogy a két kiscsaj majd boldogitja egymást. És bár valóban (olyan fura, hogy Szotyi milyen nagy cula már a kicsihez képest).. szóval Szonja és Jázi jól elkerülgették és játszadozták egymást, de úgy látom, ilyenkor már eléggé nehéz a napközbeni pihit abszolválni a gyermekágyas kismamának. Mosatlan és szennyeshegyek gyűlnek egy pillanat alatt, valamelyik gyerek mindig éhes vagy csak anyát akar, apának is mindig akad valami pont megjavitandó, elintézendő, megveendő... szóval emberes egy feladat két gyerekkel.
Dehát tündéri picurka érkezett és biztos belejönnek majd ebbe is.
Szonjának az alsó inyén pedig kocog a kiskanál. egy icuripicit látszik is az egyik fog hegyecskéje... de inkább a kanálkoccanás, a folyamatos ujjszopás és rágás, meg hát az eléggé éber éjszakák jelzik, hogy bizony, megérkezik hamarosan tényleg az első fogpár.
