profi fotózáson (http://www.imagestation.com/album/pictures.html?id=2094234845&idx=0)örökítettük meg a trademark-ot, majd este kicsit meg is szabadultunk a hajzuhatagtól. Tegnap végre láttuk és éreztük a legifjabb Répássy jövevényt :)
a tegnapi családozás után jó fáradtan kezdtük a hetet. persze semmi idő nem maradt a pakolásra, rámolásra, hisz ebédre Békásra mentünk (ahol Jázival és Petivel igyekeztek minél inkább teljesen felfordítani a Répássy nagyszülők lakását és életét), majd a Dezsőben adtuk le Szotyit, hogy a kórházban megcsodálhassuk a pici Zsigmondot. Teljesen elolvadtunk, mikor megint kézbefogtuk egy ilyen pici szuszogót. hogy miként bírnak ilyen hatással lenni az emberre, azt nem tudom megérteni. még mindig teljes káosz az életünk Szotyitól, de már nosztalgiával gondolok vissza azokra az első napokra vele...
úgyhogy mára maradt a rámolás - meg is kértem Emit, hogy jöjjön át, mert Szonja megszokta, hogy 3 hasonló kicsi kolbászoló és 8 felnőtt veszi körül, szóval hogy nincsen egyedül, ezért eléggé nehéz most mellette tenni-venni. Ráadásul az inhüvelygyulladásom cseppet sem egyhült :( Éppenhogy felöltöztem, mikor csöngött a telefon, hogy FOTÓZÁS van. A részletek mindegy, a lényeg, hogy mission impossible-t abszolválva hajat mostam, felöltöztem és felöltöztettem szotyit is és lementünk a bérelt stúdióba, hogy NinkLaca rólam egy hivatalos irodista képet készítsen, Szotyoláról pedig cukorfalat képeket, ami csak belefért. Nagyon muris volt, élvezte a figyelmet és az embereket, igaz a fényváltozásokat kicsit nehezen viselte, de alapvetően szeretett megint szerepelni (meglepő, mi?). Szóval ma elkészültek az első hivatalos műtermi fotók.
Fürdésnél viszont muszáj volt megválnunk a jellegzetes tincsek egy részétől, pontosabban most már élvezzük, hogy lehet hajasbabázni, csakhát a vágás komoly refelxeket igényel. nemcsoda, hogy Imié a feladat, én nem vállaltam :)
