Szonja útlevelében a mai nap született, Hegyeshalomnál. Mivel volt sorbanállás, megkértük a srácot, h csobbantsa bele, kell az emlék az eu-s útlevélbe. Ha már születésnap: Isten éltesse Andit és a tegnap világra érkezett pici kis Répássy Zsigmondot.
Igen, Anyú: meséltük neki, hogy immáron nem Szotyi a legpindurabb a családban, mert bár nagy kezdősúllyal, de megérkezett a legifjabb kiscsomag, ismét egy fiú unokatesó. Nagyon kiváncsiak vagyunk Zsigmondra és úgy elmentünk volna a tegnapi szülinapi bulijára, de tegnap este a búcsúestet töltöttük Turracher Höhén. Na volt is benne izgalom.
Tegnap iszpnyú finom napsütés, jó pályák - viszonylag buckamentesek, egyszóval az igazi grátisz, tökéletes bucsúnap. Erre este Szilvi elájult, mentő vitte el ellenőrizni, hogy mitől is, de szerencsére "csak" egy vírus okozhatta a galibát. Az ijedtség nagy volt, pláne, hogy Martin a mentő után ment és a 13 hónapos, Szilvihez erősen kötődő Hannát ránkbízták. Az első ijedtség után (hogy ajjaj, most mi lesz és mikor robban a nemtudjukmikorra, de időzített bomba), szóval ezt követően a 8 felnőtt halálosan jót szórakozott és szórakoztatta Hannát ...aki lubickolt a figyelemben és az elismerésben. Mindenért dicsértük :) és bizonyos szavakat (mama, papa és szinonímái) kerültünk. Mikor telefonált Ica, hogy már jönnek vissza a kórházból ...hát nagy kő esett le mindenkiről (és némi whisky is lecsúszott a megkönnyebbülés örömére a srácok torkán).
Ezután éjjel egykor Bala kopogására ébredtem (mondanom sem kell, hogy Szotyi már rég mellettem alszik, menetrendszerűen éjfél környékén minden éjjel sikerült közénk fészkelődnie, hisz eltanulta a hangos sírást, ennek köszönhetően egyre ügyesebben keltette fel éjszaka az amúgy egyre jobban alvó Emmát). Szóval Bala kopog, Lilla láza 39 fölé ment. Úgyhogy fel hozzájuk a Panadol babyvel -arra az esetre, ha a germicid nem hat- .. és némi bátorítással, hogy valszeg regelre már lemegy a láz.
Ezek után reggel pakolás, hurcolás, rendezés, elosztás... de 10 után valamivel sikerült elindulni és egész jól hazaértünk.
Nagyjából aludt a semmeringi Landzeitig, ahol ebédeltünk és kicsit mozoghatott, majd nagyalvás - ám sajnos a határon lévő sorban toporgásnál felébredet, így beugrottunk Győrbe Andiékhoz uzsira és mozgásra szintén. Egyúttal Andit felköszönteni, ha már ma van a szülinapja.
Itthon jó megint: ismerősök a szagok, puha a szőnyeg... de most látjuk, mennyit változott a Picúr egy hét alatt: már a parkettán is ügyesen manőverezik és a játékait unja. Mindent nyomkod: hiányzik neki a telefon és a kisház, amelyek nyomógombjait megtanulta kezelni (hála Pöltl Émmának).
Szóval holnap nagyszülőzés és Zsigmond meglátogatása mellett kell keresnünk egy játékboltot is a kicsi kis okosnak...
hullaféradt jóéjt
