hiába pörgött egész nap, este elalváskor hirtelen ráébredt, hogy hisz lehet előre is menetelni és addig ficergett, míg mindkettőnk sikertelen altatási próbálkozása után megkegyelmeztünk neki: kint a nappaliban a pihepuha szőnyegen tombolt fél11ig (!) kurjongatva, élvezve az előre haladást.
Békáson voltunk, reméltem még be tudok szerezni mindent, amit a Mammutban nem tudtam és kell a síeléshez. És IGEN! A lakótelepi házak aljában MINDENFÉLE bolt van, hihetetlen, hogy nincsen olyan tétel, amit ne lehetne megszerezni.
Ebédelni Beáékhoz mentünk át, kímélendő a nagyhasút a főzéstől, illetve közben egy jót sétáltunk Szotyival.. ráadásul Csillával is összefutottunk. Továbbra is hajlandó előre menni a távirányítóért, a telefonért és az órákért. Sőt. Már felfele is szeretne mozogni, mindenbe megkapaszkodik és húzná fel magát. A lefviccesebb, amikor a bőrkanapéra próbál feljutni:
Az este hihetetlen volt: tényleg már túlvoltunk az eszti szertartáson, álmos is volt, már jöttem volna ki a szobájából, hogy úgyis alszik mindjárt, amikor elkezdett hasra fordulni - mivel pedig hason nem tud elaludni, ezért maradtam, hogy visszafordítsam. de folyamatosan ezt csinálta. Nem tudott elaludni és én sem tudtam segíteni neki. Váltottunk: Imi is prtóbálkozott egy ideig, míg én fülhallgatóval próbáltam a Született feleségeket nézni. Nna, így is hallottam, hogy Szonja már magyaráz és kurjongat az apjának. Pár perc és meg is jelentek a szőnyegen: Imi fáradtan, Szonja teljes vigyorral. Letettük és miközben vacsoráztunk a szőnyegen és egymásnak dobáltuk a távirányítót, Szonja ide-oda kúszott boldogan, vidáman, büszkén kurjongatva.... előre.
Háromnegyed 11-kor aludt el.
