Meleg és vidám és akciódús. Imádom ezt a korszakot: egyik már-, a másik még nincsen a dackorszakban. Így jól megvagyunk, mocorgunk Madridtól Andalúzián át Szihalomig és Balcsira... de minimun a Kopaszi gátra. Benő mindenben, mindenben utánoz mindenkit, de leginkább Szonját. Meglehetősen vicces, amikor a nyivákolását adja vissza – halandzsázva, de tökéletes hangszínnel. Gyűlnek a szavak is, most már a hosszabbak: paacsinta, aamalé, (Tottyi =Szotyi), aggyá, addooom. Sőt, most Szihalomban a szomszéd kiscicákat kergették, és megszületett az első mondat is: “Cacci hóóó va?” (=cica hol van? Vagy cica hova bújt esetleg...?).
Éjszaka alszanak, nappal ügyesednek és egész jól bírják a dögmeleget, Mikor én a padllón kinyúlva fekszem a hőségben, ők egymást kergetik az étkezőasztal körül...
