pillanatmilliárdos (ex szotyiblog)

Nnnna, tegnap ottaludt. Csontnélkül. Vidáman egy cumival, a Tóthéktól kapott vizilóval, Hipivel és Boribonnal, az általa választottt barna rácsoságyban az udvaron. Csontnélkül, egyedül. És azt mondta ma is ottakar aludni.
Ma reggel olaszórán ülve kaptam egy mms-t Imitől, ami egy minivideó volt, Szonja, hátán a bölcsis hátizsák, kilóg belőle Hipi és vidáman integet, hogy "Szia anya, megyünk bölcsibe". És a hírek szerint, amint beértek, leült és kifűzte, majd levette a cipőjét és elindult Nórival befele. Imi úgy kérte számon a búcsupuszit. (Persze azért az eddigi korareggelek némi "anyanemenjel", "apanemenjel"-lel kezdődtek, szerencsére csakegy pillanatig).

Szóval szakadunk, és egyelőre élvezi a bölcsit, én meg kicsit meghatódottan és büszkén nézegetem, ahogy ügyesedik és közösségesedik. Hazafele beszélgetünk, kivel mi történt (tudom, hogy elvileg nem szabadna faggatni, de MUSZÁJ rákérdeznem bizonyos dolgokra), látom, hogy milyen ügyes nagylány, de közben pedig mégis annyira picike. Szóval dúlnak azért bennem vadul a mindenféle érzések. És kezdődhet a félállás, hm.