nyaraltunk. családdal. mindkét nagyszülőpárral, Tomiékkal és végül Alexékkal is. Toszkána, nyárutó, paszta, középkori kisvárosok, iszonyúhangulatos terek, tájak.
Közben persze folyamatos beszédfolyam, nagymamák nonstop szórakoztatása, ugrálás és végtelen játék Andrissal.
Ami persze leginkább bejött, az megint a tengerpart. Az ott eltöltött nap után ismét megfogadtam, hogy gyerekkel igazából homokos tengerpart és félpanzió lenne leginkább a pihenés. Jövőre megpróbálok valami ilyesmit szervezni. Azt hiszem világot felfedezni ráérünk majd ha elköltözött minden gyerek, akkor veszem tervbe legközelebb... Node a tengerpart. Szonja pucéran, mint egy kis maugli, csak rohangált, direkt beleesett a homokba, forgott, fetrengett benne, fejét belefúrta, vagy leült és lassan felemelve a lábát hátradőlt benne. élvezte a puhaságát, közben kagylót gyűjtött és be-berohangált a tengerbe. Ugrálás, bukfencezés, rohanás. Ja, és jövőre a homokozókészletet is visszük :)
És szereti a csontot, Megkérdeztem miért (ha már ő megállás nélkül mindenre megkérdezi ugye ezt a miértet), mire a legmagátólértetődőbben válaszolta, hogy:
"-meeeert..... én....ööö...egy ROSSZCSONT vagyok!"
Amúgy pedig mindjárt kezdjük a bölcsit...
