Augusztus 16: Szilvi és Gyuri esküvője Kazincbarcikán. Zajlik az egész napos esemény, ahogyan kell: Szonja gyönyörű pörgősruhában, minden egyes alkalommal, ha csend van és beszél valaki (vőfély, lánykérés, szertartás) persze hangosan kérdez és minél halkabban válaszolok annál hangosabban teszi fel a következő kérdést. És persze rohangál a menyasszonyhoz, mert hát az ő ruhája a legpörgősebb mégis.
Jó kis buli volt, szerencsére a templom előtt lehetett kiskosárból rózsaszirmokat szórni, a téren más gyerekek kismotorját elkommandírozni, a lagzin táncolni és minden rokon tányérjába beleenni. Nomeg az unokatesókkal, Mátéval és Millával rohangálni a színpadon.
Ezek után vissza a a szállodába, lefektetni Szonját. Imivel pakolunk, hogy minden a helyén legyen az esti rutinhoz, illetve, hogy ha éjszaka esetleg kapatosabban térnénk haza, akkor ne essünk át a bőröndökön és egyéb szanaszéjjel hagyott cuccokon. Szonja is résztvesz a programban. míg én a bőröndöket tologatom, Imi fürdővizet ereszt, ő a telefonzsinórral játszadozik, majd ezt hallom:
-"Hallo néni! Most nem érek rá, mert nagyon fontos dolgom van: pakolok"
.... némi csönd én somolygok magamban, de kis aranyos, utánozza a telefonbeszélgetéseink.... majd....
-"Itt pakolok a szobámban, nagyon fontos vagyok"
majd Imit hallom, amint magyarázkodik a telefonba, hogy csak véletlen volt és elnézést, még csak két éves a gyerek...
Odafordulok, röhögünk persze, majd megkérdezem Szonjától, hogy mi történt. Mire ő:
"Felhívtam a recepcis nénit és mondtam neki, hogy nem érek rá, fontos dolgom van. és ő nem értette!!!"
