Amikor ezek a képek készültek már tudtuk, hogy beteg, de azt mondták ilyen idős korban még hosszú évek telnek el. Ma mégis elment.
Pontosan ma 5 évvel ezelőtt hallottam róla előszőr Imitől az első randinkon. Valami olyasmit, hogy az ő egyik nagymamája 77 éves múlt és vígan felmászik a cseresznyfára (vagy meggy?) hogy friss gyümölcsöt szedjen nekik, ha beugranak hozzá. Utána megismertem és nemcsak firss gyümölcsöket, vagy zöldségeket, de a legeslegfinomabb és legeslegnagymamásabb rántotthúst és almáspitét és még sokmindent is prezentált ha meglátogattuk - persze nem mindet fáraugrással ugye :) Mondjuk ha Szonjáról volt szó, lazán lement a pinyóba vagy fel a padlásra, hogy a szikra kis gyermek rendes, kerti sütőtököt, almát és krumplit kapjon télen. Nyáron persze a ládányi barackot nyerte a kishölgy.
Amikor hazajöttünk a kórházból az 5 napos Szonjával, az ő kertjéből szedett virágok (is) vártak minket itthon.
Ma padlizsánkrémet vacsoráztunk az emlékére. Ezt az utolsó adagot közösen tettük el augusztusban Szihalomban.
Szia Dédi!
