Elkezdte - most már tényleg komolyan. Mi pedig egyre többet nevetünk rajta Imivel, mert egyrészt már az is zabálnivaló, ahogy mondja a szavakat, azon meg elámulunk, hogy jól használja és megérteti magát, harmadrészt pedig iszonyúan édes, ahogy TUDJA, hogy ez most valami új és élvezi és kivárja, hogy figyeljünk és meghalljuk és várjuk tőle... szóval elég jó kis nyelvi kalandozások vannak...soksok örömmel :)
Az alaplogika annyi, hogy vagy az első, vagy az utolsó szótagot mondja. Ha azonos magánhangzókat tartalmaz, akkor a két- v többszótagú szavakat is mondja. Pl. na=nadrág, bá= bádi, te=teve, sho=sonka, csom=paradicsom stbstb, vagy kaka (kaki és pelenka is....sőt, néha a traktor is, erre ne kérdezzetek rá lécci), pisi, pinpin=pingvin
Azon kívül vannak a helyzetszavak - mint pl adom=drágakedvesédesanyám légy' oly kedves add ide azt, kérem szépen, vagy nem :), tess=tessék, sziv=szivesen, de a legviccesebb a (h)apci (néma h-val)=hapci ill virág
És vannak az egyszótagos szavak, melyek így teljes értékű szóvá léptek elő, mint pl shün=sün, mé=még, nem, shál=sál
A kedvenceim viszont az indulatszavak (anyu, ezek azok?) mint pl jaj, ajaj, huhh és társai, mindazok, amiket mi (főleg én) mondunk, ha leesik vagy ha kiömlik valami.. vagy csak ha le kell hajolnom már megint összepakolni vmit. Komoly kis tükör: az intonációja is ugyanaz, szóval néha jó, máskor szégyenlős magamra ismerni :)
És persze vannak a kivételek, mint pl a thujoju, az egyetlen próbálkozás változatos magánhangzókra egy szóban. Várom a tippeket, hogy ez mit is jelenthet.... tessék, tessék, a nyertes azt kapja, amit a szó jelent ;)
csók!
