Megérkezett az ősz és benyaltuk az első komoly kórságot. Az egész a kanyaró elleni oltás utáni harmadnapon kezdődött némi tüsszögéssel, majd folyamatos takonytermelés, három vadiúj és nagyonédes rágófog, valamint hőemelkedés...végül megint durva, 40 fok körüli láz követte. De túl vagyunk ezen is :)
Szonja megint egészséges - igaz, az első antibiotikum kúrán is túlvagyunk:(
Amit korainak érzek - mármint nem indokolatlannak, csak azt hiszem fiatal még az ő kis teste ehhez. Úgyhogy beszereztem egy homeopata és egy antropozófus telefonszámát, szerintem mindkettőhöz elviszem... nem szeretném ha ez menne egész télen. Vagy pontosabban szeretném hallani a véleményeket, mit tehetünk a megelőzés érdekében.
Amivel viszont gazdagított a kóóórság: rengeteg együtt töltött idő, sok sok éber éjszaka (mert vagy az orrát porszívóztuk, vagy a köhögését hallgattuk és próbáltuk visszaaltatani... vagy vert seregként magunk közzé vettük az ágyba és kettőnk között, mindkettőnkre merőlegesen hortyogott reggelig. Mi persze lapjával az ágy szélére taszítva). Nem mondom, hogy pihentek lennénk. Még jó, hogy adódnak most hosszúhétvégék, lehet napközben aludni vele :)
Mindeközben elkezdett iszonyúan jól beszélni és ügyesen jár és már motorral sétálunk vagy megyünk a közértbe. Az emelkedőkön persze nem lelkes, de egyenesben, vagy némi lejtővel ízirájder a csaj :) Gyakorlatilag 2 napja hoztuk ki először a motort az utcára (eddig kertben v lakásban nyomta), de ma már tökegyedül fékez-megáll, kikerül repedéseket a betonban vagy nekisuhan kilógó bokorágaknak (mert vicces, szóval hangosan kacarászik közben) és persze bele a pocsolyák közepibe! Teljesen más élmény a séta. Más volt összefutni 0-7 hónaposakat tologató anyukákkal... mindegyik sóvárogva nézte, kérdezte, mikor tart már itt az övé... háááát.. én is vártam, bevallom :)
Pedig így utólag az eleje sem volt olyan vészes, hogy ennyit várakozzak a későbbiekre. szóval meg is fogadtam egyúttal, hogy nem, nem várok semmilyen következő lépcsőt, hanem élvezem vele a napokat .. mint pl. azt, hogy ma láttunk cicát mosakodni a szomszéd ház kukáján, vagy hogy egy falevélen csiga aludt, vagy hogy kicsuktam magunk a lakásból és a szomszédPéter festőinek spaknijával törtünk be magunkhoz... de közben a ház összes lakójának csengőjét kipróbáltuk az itthonlevők örömére.. szerencsére kicsi a ház és nagy a rajongótábor, tehát simán lehetett... és persze azt, hogy Zsazsa posztóbékáival megtanult ma ugráltatni, egész este a békákkal kergetőztünk mind3an
A szókincsét legközelebb foglalom össze. de kedvencem az S betű. tisztán, susogva, de nagyon, nagyon gyerekszerűen mondja. vidááám :) - és remélem soká növi ki ;)
