Hát eléggé sokat néztem ennek az intézményenk a nevét a paplanjainkba hímezve.... de csak egy éjszaka volt és nagyon, nagyon szuperlativuszokban beszélhetek a helyről és a doktornénikről is. Szotyi jobban van már, mi hullafáradtan Imivel, huhh.
Szóval az egész egy csütörtök reggeli 39 fokos lázzal kezdődött, ami egy kúptól le is ment. Pénteken kutya baja. örültem, mert szombaton Zsuzsiél esküvőjét vártuk már nagyonnagyonnagyon.
Szombat reggel ismét 39 fok - és egész nap ennél csak magasabb lett, hiába kúp, szuszpenzió vagy hűtőfürdő :( Szegénykém csak feküdt valamelyikünkön és pihegett, de leginkább aludt. Ebédre egy-két falat valamit evett, de se enni, se inni nem volt ereje. Este 9-kor az egész napi küzdelem ellenére sikerült 40.5 fokra töltenie magát... ekkor muszáj volt már felhívnom az ügyeletet. Nem akartam, hogy kijöjjenek, mert van, hogy magas a láz, de több gyógyszert sem mertem adni, akartam valami szakavatott megnyugtatást is hallani a Tündin kívül. Megnyugtattak, hogy jól csinálunk mindent, de kicsit szigorúbban prizniceljük a gyereket: 6-7 tökhideg vizeslepedős kört csináljunk meg és egy óra múlva telefonáljunk vissza.
Egy óra múlva Halleluja 38.5, örömmel tárcsázom az ügyeletet, akik feltették azt a kérdést, ami végülis az egész macerát felszínre dobta: "mikor pisilt utoljára ez a gyerek?" Merthogy sem enni, sem inni nem volt továbbra sem nagyon hajlandó. Pedig Manya még külön Kubut is hozott, de max egy nyalás. Ha jól emlékszünk, délelőtt volt utoljára pisi.. így az ügyelet azonnal berendelt, majd át a Budai Gyerekkórházba - ami szerencsére még nem szűnt meg, huhh.
Infúzió mellett döntött a kórházi ügyeletes doktornéni is, mert félő volt Szotyi kiszáradása. Próbáltuk még ekkor is itatni, mert nagyon nem szerettük vollna ezt a helyzetet... de nem ivott, így jött a szúrás. Egész konkrétan négy szúrás - merthogy elbújtak a vénái vagy nem bírták a cuccot. Szegénykémet meggyötörve, végülis infúzió nélkül tettük le ott egy baba-mama kórterembe aludni egy újabb lázcsillapító kúppal együtt. Kaptunk rengeteg teát és vizet, hogy éjszaka is próbáljam itatni, hátha így reggel megússza az újabb próbálkozásokat.
Hál'Istennek hajnalban felébredt, pisilt és ivott tápszert, egész sokat, sőt reggelre teljesen lement a láza! Hihetetlen ügyes volt, így reggeli után haza is engedtek minket - minek töltsük ott a vasárnapot. Ma vissza kellett menni fül-orr-gégészetre, de szerencsére ő sem talált semmit. Láza elmúlt, viszont hasmenés van... szóval egy alattomos kis hasi vírus okozta valószínüleg ezt a magas lázat. Még bágyatag és fáradt és sokat alszik (nyugtalanul azért), egyelőre nem is eszik annyit és úgy, mint korábban, de határozottan jobban van. Már nevetgél is és akaratos is, szóval kezd visszatérni a régi Szonja :)
Ezúton köszönet mindegyik doktornéninek a kedvesen türelmes segítségét és kíméletességét és leginkább azt, hogy végre egy kórház, ahol nem akarják feltétlen állományba venni a gyereket és ottartani, hanem csak megoldani szeretnék a bajt és azonnal küldik az embert haza, mert ugye mindenütt jó, de legjobb ...
Állítólag holnap kapnak a dolgozók hírt arról, hogy megszűnik-e a kórház. Nagyon szurkolok, hogy ne.
