Elég hamar látszott, hogy szereti a vizet, ez nem vitás (ld mellékelt fotó). Imádtuk a babaúszást, a mondókákat, játékokat, énekeket és a szabadabb mozgást... és persze a babaszaunát is, ahol jól meg lehetett melegedni. Azután rákapott az önálló medencébe ugrásra (mert ez egy hihetetlen vicces és vidám dolog) és megszerette a karúszót is a karján (mert ez már nem egy cucc, amitől nem tud szabadon kapálózni és fröcskölni, hanem) lehet vele lebegni a víz felszínén és ha sodrás van, akkor sodródni apától anyáig. Persze a keksz is király úszás után, nemcsak a szauna :) És ekkor jött a nyár....
Egyre sűrűbben látogattuk a Zsóry fürdőt és megfordultunk tengerben vagy rossz idő esetén más viziparkban. Írtam már talán, hogy elkezdte gyakorolni, hogy ha beteszi a fejét a vízbe, akkor nem vesz levegőt. Ez egy 3 hetes program volt: gyakorlatilag minden fürdést a víz alatt töltött. Elég hamar leszoktunk a "Szonja ne idd már a vizet!!" felszólításról, mert tökfölöslegesnek ítéltük. Szerencsére megtanulta a nem nyelést és tényleg ügyesen berakja a fejét a vízbe, lenéz a mélybe és rötyög amikor feljön.
És ekkor jött a nyári szünet a babúszáson.
Mi pedig elmentünk a locsmándi kinderhotelbe, a Külkerparkba és ismét a Zsóryba... és mindenhol volt gyerekmedence, ahol már nemcsak ugrálni lehetett, hanem mélységénél fogva kicsit ugrálgatni, lebegni, lépcsőre mászni majd beleugrani.... egyszóval EGYEDÜL vizezni, csak egy karúszó segítségével. Anya és apa nélkül. Mindezt fülig érő száj és hangos kurjongatások közepette. Már iszonyúan jól nem nyeli a vizet, csak van és lebeg. És TÉNYLEG lila a szája egy idő után (ezt sosem hittem el korábban anyunak, a leggyengébb gyerekkicsalogató szövegnek gondoltam)
Ilyen a nyár :) vidám, hangosan nevetős, szabad, napos és nagyon, nagyon vizes.
Múlt héten véget ért a nyári szünet és megejtettük az első babaúszást. Hát az egyedül vizezés eredményeképpen nagyjából kétféle feladatot csinált meg: "a pancsoljatok gyerekek, fröcsköljétek egymást nyugodtan"-t és a "zsizsupkendezsuphamegázikbedobjukzsuuuupsz"-ot, de itt kb a második szótagnál már ugrott. Ha a vállamba kellett volna kapaszkodnia, hogy így ússzunk, rögtön leugrott a hátamról, ha a deszkára mászva sodródhattunk, akkor is beugrott, ha kapaszkodni kellett volna a korlátba, akkor inkább ellökte magát és...IGEN: beugrott. Víz ide v oda, én totál leizzadtam, elfáradtam és amire még nem volt példa: 30 perc után kiszedtem magunkat a vízből, mert már úgy pörgött és annyit ugrott, hogy féltem, a vízszint komolyan lecsökken. "Sebaj" -mondta Zsuzsi, az 'edző' ... majd szépen lassan visszaszokik, feladatorientált ez a gyerek, örüljünk, hogy így szereti a vizet és hogy ennyire bátor. Örülök, csakhát furcsa részt venni egy foglalkozáson, ahol az én gyerekem csak ugrálni vagy lebegni hajlandó...semmi mást.
Valami teljes véletlen folytán mindkét bátyámnak és nekünk is szabad volt a múlt hétvége és kitaláltuk, hogy Balatonozzunk egy nyárbúcsúztatót Almádiban. Mert persze az ember 35 fokban nem hiszi el, hogy ez nincsen mindig így :) Hát most sem volt persze. Úgyhogy Balaton helyett Győr, Rába fürdő vagy mi. És Szonjának már a bébimedence túl meleg, a nagymedence király: lehet nézni a vizbecsobbanó csúzdából érkezőket.... De csakis egy esetben nem ordít a medencében: ha egyedül lebeghet a karúszójával. Ott álltunk egy 14.5 hónapos gyereket nézve a vízben, aki odasodródott az emberekhez, rájukvigyorgott, majd betette a fejét a vízbe, megnézte a mélységet, majd röhögve feljött, visszaevickélt felénk (ekkor lehetett csak segíteni neki, az irányítás még nem tökéletes, sőt...) és ha tehette nézte a vízbepottyanó csúzdázókat.
Naná, hogy ki kellett próbálnia Imivel a nagy, kanyargós vizicsúzdát.... kicsi önálló búvárlány lett. Holnap megint úszásfoglalkozás. Kiváncsian várom. Mindenesetre nagymamának szóltam, hogy jöjjön velünk: utána Szonjázzon ő én pedig hagy pihenjem ki az 'edzést'. :)
