Van az anyukámnak egy öccse, Pista. És persze neki is egy jó népes családja. Gyerekkorunk minden nyarán náluk, a telken időztünk legalább egy hetet (mikor apu fiúvitorlázott mindenképpen) az összes Pethő unokatestvérrel: Klárival, Krisztivel, Tyutyuval, Csillával, Pistivel... no meg persze mi: Gábor és Zoli és Zsuzsi. Imádtuk! Én személy szerint ott tanultam biciklizni, lépcsőt mászni és még valószínüleg jó sok dolgot, amit most nem tudok felidézni. Ma (szégyen, de) 10 év után ismét felkerekedtünk mindnyájan a telekre.
Sajnos már a nagymamám nélkül, akinek a névnapját ünnepeltük 97-ben ott, de most meg azt ünnepeltük, hogy együtt voltunk, ugyanúgy, mint régen. Hihetetlen, hogy ennyi idő el tud menni anélkül, hogy fontos emberekkel találkozzunk. Pedig a találkozás ugyanolyan, mintha misem történt volna. Tényleg senki nem változott semmit... csak több gyerek lett, az anno pici gyerekek pedig ma már helyes kiskamaszok, vagy férjhezment széplányok.
Nagyon szentimentális lettem a terhesség óta, ezért elnézést a következőkért. De tényleg. Szóval egyszerűen csak tényleg iszonyú kedves érzés volt nézni a mi kis gyerekeinket, ahogy szórakoztatták egymást és úgy pörögtek azon a szép, gyümölcsfákkal teli, elképesztően jellegzetes illatú helyen, ahogy mi tehettük 20-30 éve. Gergő buborékokat fújt Jázinak és Szonjának, akik nevetve próbálták elkapni azokat. Tibi kismotorjával utaztatta Bendegúzt és Petit... és felváltva KisTyutyuval és Tomival.
Pista a legfigyelmesebb nagybátyám, Klári ugyanúgy rágózik, ahogy 16 évesen :), Kiki szuperjócsaj és tökvagány még mindig, Tyutyu már nem az apja Ladáját küldi, hanem profi rallyversenyző lett(http://www.drt.hu/).
És én csak azon gondolkozom, hogy miért is... tényleg csak egy telefon találkozni egymással. Régen még telefonunk sem volt, mégis sokkal többet láttuk egymást. És még azon, hogy a nagymamámnak névnapja lesz a héten, és már 3 éve, hogy nincs itt és nem láthatott minket megint együtt.
