Augusztus 18: végre sikerült összeszervezni a szűkcsaládot Szotyi szülinapjának megünneplésére. És ha már eltelt ennyi idô (és én amúgyis a nyár nagyrészét az összeverbuválással töltöttem el), akkor hozácsaptuk az idôközbeni szülinapokat is: Manyáét, Tomiét, a két dédiét, Csilláét, Petiét és az enyémet. Volna. Merthogy a dédik végül otthonamaradtak, Réka és Tomi pedig belázasodott :( Így erôs Répássy túlsúllyal zajlott a ZSÚR.
Volt minden, ami kell hozzá: színes papírtányérok és műanyag poharak, kanyarodó szívószál, sok lufi és HAPPY BIRTHDAY felirat... valamint 3 torta. Készültem gondosan biorizsbôl, rizstejjel bioszülinapi biotortával (egyedül az eperöntet származott a szintetikusaktól). Szonja élvezte a gyertyákat, az éneklést és értékelte a tapsot is utána (sôt, tapsolt velünk), majd vidáman rávetette magát a tortára - ami nem ízlett :( Kiszedte a szájából az utolsó rizsszemig. Helyette levadászta a szendvicsekrôl a virág alakú sonkákat. Hát. Nem az én édesszámat örökölte - remélem!
A kiskrampók irtó helyesek voltak: autóztak és labdáztak a lakásban, a kertben, a teraszon - amerre csak elértek. Peti az egyértelmű bandavezér, ráadásul még okos is, nagyon kis furfangos ötletei vannak. Jázikám önálló kis kétésféléves akaratos szépség. Szonja a vidám, lelkes kiskutya: mindenhova követi a nagyopkat, irtóra élvezi, hogy kb tudja tartani lépést velük (már nagyon stabilan jár, a 4kézlábazást gyakorlatilag abba is hagyta: csak ha hancúrozunk a szônyegen, akkor szokott így menekülni). Most már az ugrálást utánozná: elôrehajol, behajlítja a lábát, picikét rugózik és "hoooppp, hoo"-t kurjant. Elôször azt hittem valami nagy kaki készül :), de nem ! Ô most így ugrál. És minél hangosabban hooooppphooo-zik, annál nagyobb ugye az ugrás maga ): Zsiguli közben Szonja méretűre nôtt, hálás vigyorgó második gyerek, most gyakorolja a fekvôtámaszozást. Panninak pedig ez volt az elsô családi jelenése. Nagyon jól bírta: mosolygott mindenkire ez az írtó helyes kis hurkás tiszta Peti kislány.
Azt hiszem este egyiket sem kellett igazán altatni. Hát engem sem. Jövôre valami parkba szervezzük a hepajt inkább, pinik stílusban.
És ez így ment az egész hétvégén. Vasárnap este Kevinéknél tomboltunk (akkor léptünk le, amikor mind3 lány rózsaszín szatén és tüll hercegnô és balerinaruhákat pakolt magára), hétfôn pedig tűzijáték nézés Nyomottkáéknál. Szonja irtóra élvezte: mosolyog, eszik, utánoz, követ és hopphooozik, vagy csak körbejár. Hétfôn napközban gondoltuk is, hogy maradjunk itthon, nyugizzunk, túl sok a pörgés a gyereknek, de nem! 11-kor már annyira unta magát, hogy a szônyegen gyalogolt körbe-körbe, hogy gyűjthesse a kilométereket, illetve a cipôjét hozta nekem, vagy a bejárati ajtót birizgálva jelezte, hogy most már elég az itthonból. Megadtuk magunk. A déli UV maxos idôben végül elementünk megnéztük legalább a Vérhalom játszóteret. Hiába a sok új játék, azért a kavicsok, a galambok, a többi gyerek és a motor az igazi.
Úgyhogy megy a folytonos programkitalálás és séta és séta.... nem is: világjárás.
A kiskrampók irtó helyesek voltak: autóztak és labdáztak a lakásban, a kertben, a teraszon - amerre csak elértek. Peti az egyértelmű bandavezér, ráadásul még okos is, nagyon kis furfangos ötletei vannak. Jázikám önálló kis kétésféléves akaratos szépség. Szonja a vidám, lelkes kiskutya: mindenhova követi a nagyopkat, irtóra élvezi, hogy kb tudja tartani lépést velük (már nagyon stabilan jár, a 4kézlábazást gyakorlatilag abba is hagyta: csak ha hancúrozunk a szônyegen, akkor szokott így menekülni). Most már az ugrálást utánozná: elôrehajol, behajlítja a lábát, picikét rugózik és "hoooppp, hoo"-t kurjant. Elôször azt hittem valami nagy kaki készül :), de nem ! Ô most így ugrál. És minél hangosabban hooooppphooo-zik, annál nagyobb ugye az ugrás maga ): Zsiguli közben Szonja méretűre nôtt, hálás vigyorgó második gyerek, most gyakorolja a fekvôtámaszozást. Panninak pedig ez volt az elsô családi jelenése. Nagyon jól bírta: mosolygott mindenkire ez az írtó helyes kis hurkás tiszta Peti kislány.
Azt hiszem este egyiket sem kellett igazán altatni. Hát engem sem. Jövôre valami parkba szervezzük a hepajt inkább, pinik stílusban.
És ez így ment az egész hétvégén. Vasárnap este Kevinéknél tomboltunk (akkor léptünk le, amikor mind3 lány rózsaszín szatén és tüll hercegnô és balerinaruhákat pakolt magára), hétfôn pedig tűzijáték nézés Nyomottkáéknál. Szonja irtóra élvezte: mosolyog, eszik, utánoz, követ és hopphooozik, vagy csak körbejár. Hétfôn napközban gondoltuk is, hogy maradjunk itthon, nyugizzunk, túl sok a pörgés a gyereknek, de nem! 11-kor már annyira unta magát, hogy a szônyegen gyalogolt körbe-körbe, hogy gyűjthesse a kilométereket, illetve a cipôjét hozta nekem, vagy a bejárati ajtót birizgálva jelezte, hogy most már elég az itthonból. Megadtuk magunk. A déli UV maxos idôben végül elementünk megnéztük legalább a Vérhalom játszóteret. Hiába a sok új játék, azért a kavicsok, a galambok, a többi gyerek és a motor az igazi.
Úgyhogy megy a folytonos programkitalálás és séta és séta.... nem is: világjárás.
