Ausztriában kezdődött és sajnos még mindig tart a köhögés. Szerencsére "csak" alváskor köhög, így napközben töretlen jókedvvel fejlődik tovább, tovább, tovább...
például egyre inkább önállóan eszik. Most már akkor jó egy étel, ha kézbefogható és úgy pakolható a szájba. Szihalomban hétvégén már a kanalazást is elkezdte. Mármint a mozdulatsort. Egyelőre nem mondanám eredményesnek, de nagyon helyesen dolgozik a saját kanalával. Vicces korszak ez... mondjuk azt már kibírom nevetés nélkül, amikor egy étkezés után összeszedem a félreesett maradékokat a babülésből, a babaülés alatti székről és a földről. Simán jóllakna egy ikertesó.
Nagyon tetszett az asztalra szerelhető etetőszék... milyen klassz is, hogy velünk együtt ül az asztalnál és a család együtt vacsorázik. Ha jól számolom féléves ez a szék, de teljesen megszabadíthatatlan már a kajanyomoktól, maszatoktól. Úgy néz ki, mintha már minimum a 3. generációt szolgálná ki épp.
Doktornéni szerint türelem és orrfújás kell, még várunk az igazi gyógyszerezéssel. Szerencsére kaptunk egy köhögéscsillapítót éjszakára.. mára ugyanis semelyikünk sem tudott aludni háromtól, annyira köhögött szegénykém. Persze minden rosszban van valami jó: negyed ötkor lecsapott a vihar és mivel teljesen ébren voltunk Imivel, időben behoztuk az erkélyről a kiteregetett ruhákat és a babakocsi sem ázott szanaszéjjel :) (najó, nem szépítem: Imi hozta be, én csak az ötletgazda voltam)
