"Buuuuu" - ez az új szavunk. Hazatértünk a csodaszép Zell am See völgyéből, ahol élőben megmutathattuk a kedvenc 'Foltos és barátai' c könyv szinte összes szereplőjét. Leginkább a teheneket és a traktorokat. És bicajoztunk is, sokat.
A hosszúhétvégét 1-1 nappal megtoldottuk és Zell am See-nél, Piesendorf nevű falucskába autóztunk. Eredetileg siklóernyős túra lett volna ez is, de az extrémpilóták itthon maradtak, hisz eléggé kiszámíthatatlan időt jósoltak a jósok. Az is volt. Iminek azért egyszer sikerült repülnie, de tényleg nem kedvezett neki az idő: egyik pillanatban rémes felhők gyülekeztek, következő percben hétágra sütött a nap. Így tehát inkább kószáltunk a faluban és a tóparton.
Szonja teljesen társasági lény lett. Bárhova ültünk be enni v fagyizni v kávézni... ő pár percig ücsörgött a székében és evett, majd kiette a mi tányérunkból amit csak meg tudott szerezni, majd le a földre és már barangolt is mindenfelé. Általában egy kedves nénit v kisgyereket szúrt ki, de néha egy lámpaoszlop is izgalmas társaságnak bizonyult, gyakorlatilag korlátlan ideig elbohóckodott, ha szabadjára engedtünk. Dumált, nevetgélt, felkiáltott. Időnként ránknézett és integetett nekünk. Még szerencse, hogy épp elkezdtem a suttogó II-t olvasni és épp az "állj félre!" alapelvig jutottam. Hagytam, poroszkáljon, amerre lát. Rettenetesen élvezte. Én pedig nagyon büszke vagyok a bátor (néha eszetlen) és rémhuncut kislányra.
A program ezen kívül a játszóterezés és a biciklizés volt. Ausztriáról lévén szó, tökéletes gyermekbarát játszótér az utolsó hegyi faluban is és iszonyatosan szép hegyek között vezető kellemes bicikliutak. Most ült először bringán és ezt is nagyon élvezte. Nézelődött, vezénylet, dumált és hamar megtanulta, hogy a csordában csámcsogó és kolompoló nagy vavák tulajdonképpen bocik, vagyis a buuuu szócskával illetendők.
Arról nem is írok, hogy bár picit beteg (elég csúnyán köhög és taknyos), ennek ellenére este szépen elaludt mindig és mi a véletlen megtalált szuperbéna honlappal rendelkező legolcsóbb szállás meglepetéseit élvezhettük: a kertben sütögettünk vagy a kültéri jacuzziban masszíroztattuk magunk. Tényleg, ha bárki arra menne, csak javasolni tudjuk ezt a vendégházat: adtak bringákat, gyereküléssel, van még szolárium, szauna, a kertben (ami gyönyörűen ápolt) hinta, csúzda és homokozó... és a szobák is nagyon kellemesek, vastag falakkal, hogy a hangosan hahotázó felnőtt társaság ne ébressze fel a picurokat. Rá is kérdeztünk -bár nem pályaszállás-, de annyira király volt, hogy a síszezonra mikor van hely. Hát dec 11 előtt vagy húsvétkor. :( Nem is csodálom.
Most itthon. Hiányzik a nehéz hegyi levegő és az a sok zöld a havas hegycsúcsokkal... de a sok légy nem :) Újra itt, Szotyi napirendje az utazás miatt eléggé megborult, de próbáljuk helyretenni... és ismét itt fürdünk a saját, nagy kádban - azért ennek továbbra is nagy a sikere :)
