Beköszöntött a nyár és elindultak a kültéri kalandok... bár már kezd annyira meleg lenni, hogy napközben kénytelenek vagyunk behúzodni. Tavasz óta ma először nem az erkélyen alszik. A meleg és egy általam okozott figyelmetlenség a vizes kinti programokon kívül egy nagyon parás majdnem hőgutát is hozott :(
Szombaton Nagymami 105 éves lett volna szülinapi bulija volt Babaton. Szotyi még csak a hasamban járt ott, most viszont teljes örömmel vetette bele magát a szolid 60 fős Répássy buliba. Dumált, evett, kavicsozott és próbálta a nagyfiúk focilabdájárt megszerezni. Szegények igazából csak akkor tudtak focizni, amikor Szonja aludt végre.
A meleg miatt iszonyú jó a babúszás is: el nem tudom mondani mennyire hálás dolog a nap közepén medencézni! Pláne, hogy előtte Imi is és én is dolgoztunk. Azt hiszem mindenkinek medencéznie kéne ebédidőben ezekben a napokban... Továbbá a meleg miatt most leginkább kerttel és babapancsolóval megáldott barátnőket és babákat látogatunk. Így voltunk tegnapelőtt Farkasréten Tündiéknél, ahol Samu, Saci (a háziak) mellett megérkezett Jázi és Zsiguli is Beával. No és ott volt GÓLIÁT, a kedvenc vava, egy mostanra már megöregedett és ezért nyugodt vizsla. Szotyi naná, hogy most is simizgatta, odabújt hozzá, a farkát húzogatta, stb. Tegnap Budajenő volt a program, Lucáékhoz mentünk, ahol a 3 fiú között (Vince, Dénes, Ambrus) Szonja vígan udvaroltatott magának. Persze dagonyázott a teraszon és ismét focilabdát szerzett, de ha tetszett neki valamelyik fiú, édesen odabújt hozzá. Lucával meg is beszéltük, hogy most bár Ambrussal vannak nagyon egykorban (2 hónap a különbség) tehát ők ketten vannak jól el, azért valószínűleg Vince lenne jó party neki. Ezek után ő tuti Dénest fogja választani. Később Alex és Bandi is megérkezett - csakhogy legyen mégegy hódoló ;) [Apropó, Alexék polgári esküvője július végén lesz és felkért tanunak, hurrrááááááááááá! Lekopogom, de eddig csupa sikeres házasságnál voltam csak tanu. Remélem velük is így lesz!]
És a para. Történt egy nagyonszerencsétlen kaland, amibe utólag még jobban beleborzongok és eléggé nehéz élmény. Imivel sokat beszélünk róla és általában abban maradunk, hogy szerencsések vagyunk, hogy megúsztuk. Pontosabban Szonja úszta meg. Szóval. Tikkasztó hőség, kocsival indulnék épp Farkasrétre Adriennéktől, a Bimbó útról. Szotyit be kocsiülésbe és utána gyujtást adtam a kocsira, hogy bekapcsoljam a légkondit, hogy lehűljön az autó. Ezután bepakoltam a táskákat és épp a babakocsit a csomagtartóba - amikor behajtottam az ajtókat, hogy az úttesten elférjenek az autók, amelyek eddig engem kerülgettek. Az ajtók egyet be is kattantak (nem csukódtak be teljesen). Igenám, de valamiért bezáródott a központi zár is és én egy fél pillanat alatt az autón kívül találtam magam. A kocsiban Szonja és minden cuccom, a telefonom is. Azonnal lestoppoltam egy pasit, aki megállt, mobiljáról felhívtam Imit, hogy azonnal induljon haza és hozza a pótkulcsot. A pasas szülész a János kórházban, megpróbálta kinyitni az ajtót, a csomagtartót - semmi nem sikerült :( Megbeszéltük, hogy a férjem úton a pótkulccsal, légkondi megy, tehát várjak egy picit, nézzem a gyereket - ha nem ér ide időben Imi, akkor max valamivel betöröm az egyik ablakot és kiszedem Szonját. Egy ideig játszottunk kukucsosat és hülye grimaszokat vágtam neki - ekkor nevetett nagyokat, majd egy idő után sirdogált egy picit, de mivel amúgyis alvásidő jött, szépen beszundított. Néztem, hogy lélegzik-e és ekkor már azért aggódtam, nem lesz-e túl hideg neki bent, merthogy eléggé erősen kezdett el működni a ventillátor. Szegénykémet még az sem zavarta, hogy a babazene CD lejárt és egy eléggé mélynyomós dub CD követte :( Kb félóra múlva megérkezett Imi, akivel együtt akcióhősként ugrott ki a taxis is, kinyitotta a kocsit, kikapta Szonját - aki eléggé megizzadt, de úgy láttam inkább az zavarta, hogy felkeltettük. A taxisok útközben mindenféle tanácsot adtak a rádión - leginkább azt, hogy azonnal hívjunk mentőt, mert ebben a melegben nagyon gyorsan hőgutát kaphat a gyerek. És az a szomorú és torokszorító utólag, hogy ez így is volt, és én nem tudtam, hogy a légkondi bizony csak járó motornál működik! Vagyis nem légkondi ment a kocsiban, csak a ventillátor. Tehát kapott friss levegőt, de nem igazán hűvöset. Azóta mindketten folyamatosan erre gondolunk: mi lett volna ha Imi később érkezik? Mivel elaludt és én tudatlan tökre megnyugodtam, hogy alszik és jó a levegő bent - még észre sem vettem volna, mikor ájul el, hiába néztem a légzését :( Természetesen utána elrohantunk Farkasrétre Tündihez, a családi doktornénihez, aki megnyugtatott minket és egy jó nagyot pancsoltunk Szotyival a kádban, hogy lehűljön. Ő hál'Istennek nem igazán sokat érzékelt a halálközeli élményből...
