Viszonylag hamar rájött, mi az a tevékenység, amikor biztosan számíthat arra, hogy odarohanok hozzá, felkapom és hatalmas puszilgatások közepette dobálom az égbe (majd leteszem egy távoli pontra): ha a virágföldet piszkálja.
Miután már eléggé fárasztónak ítéltük Szonja állandó elcibálását a földön lévő két kaspótól, szombaton meglátogattuk az IKEÁt és beszereztünk két magas és széles kaspót, hogy maradhassanak a nagynövények a földön, gondolván így talán nem fogja elérni a kezecskéivel a virágföldet. Nem vettünk elég nagyot :(
Természetsen eléri és ha meghallja a hangsúlyos "szonjjjjaaa!" felkiáltást vagy a határozott "nem" instrukciót, azonnal körbeér a szája, füligvigyor huncutfej visszamosolyog és alig várja, hogy felkapjam.... mikor ez megtörténik hangosan kacag és rugkapál lábaival. Szóval most ez a játék. Egyelőre a "nem" szócska értelmét azt hiszem nem tudtuk megtanulni. Vagy valami egészen mást társít hozzá. Hiába írja a babycenter.com már kb 8 hónapos kora óta, hogy most már kell értenie a "nem"-et. Érti ő - csak másképp.
Újrakezdtük az úszást. Átkértem magunkat szombatról szerdára, mert úgy tűnik nyáron leginkább Szihalomban vagyunk szombaton. Kaptunk egy nagyon odafigyelő edzőnénit, Zsuzsit, aki szuperaranyos a gyerekekel, mégis nagyon határozott és tényleg végig az volt az érzésem, hogy figyel minket, és figyel mindenkit. Szonja nagyon ügyes volt. Eleinte furcsállta a zuhanyt (bár lehet azért, mert Imi szokta volt zuhanyozni és nem én), de amikor elkezdtünk úszkálni, már magára talált. Sőt, amint kitettem a medence szélére, hogy jön a "zsipsz-zsupsz", azonnal ugrott is be magától. Újak voltak a babák, a mamák és papából is csak egy volt össz, de egy idő után megjött azért a hangja, nem sokáig szeppenkedett. És Zsuzsi segítségével némi játék után a karúszót is megtűrte a karján, így egy pillanatra az igaz, de kipróbáltuk milyen az, ha a hátán fekszik, én csak a lábfejét fogom és ő lebeg. Ennek nagyon örültem, korábban nem tudtam elképzelni, hogy fogunk megbarátkozni a karúszóval, de úgy tűnik jót tett a pihenés és most kellően finoman vezettük be az eszközt.
Szóval bár őrülten fárasztó ez Imi nélkül, azért egyszerűen szuper volt. Azt hiszem az anyukák is szimpibbek valamivel - talán azért, mert ilyenkor tényleg ritkán tud eljönni a papa segíteni, ezért jó kis talpraesett, határozott, önnálló mamik voltak. Tehát mostantól szerdénként úszás és mehetünk Szihalomozni már péntek délutánonként, hurrá.
