Túl vagyunk az éles akción. Reggel félkilenckor elmentem itthonról és félkettőkor mentem Szotyiért Ágiékhoz. Közben iszonyúan hiányzott, de szerencsére én neki kevésbé (egyelőre).
Jó intenzív nap volt: Rozi és Marci nagyon szeretnek vele lennei, simogatják, emelgetnék, szórakoztatják. Szonja pedig vidáman fogadta őket. A délelőtt nagy játszóterezéssel telt - közben folyamatosan szemmel tartotta őket. Majd hatalmas alvás a babakocsiban. Szerencsére minden jól ment - egyedül az ebédnél tört el a mécses, ekkor fájlalta, hogy hol is vagyok (vagy csak túl fáradt és éhes volt? esetleg a foga jött?). Szerencsére ez is csak 5 percig tartott. Mikor megérkeztem, akkor sem volt semmi különös: továbbra is rágta a puffasztott rizsszeletet és dumált, dumált, dumált. no meg téblábolt mindenfele.
nagyon vidám, jókedvű volt ma is: néha csak áll, kapaszkodik valamibe és rugózik a lábaival, integet a karjaival és vigyorog: táncol és/vagy örömködik.
Édes, barátságos cukorfalat, na!
(tegnap betértünk vele és Rékával egy bio kávézóba a Pozsonyi úton. A tulaj asztrologus, ezoterika tulajdonosnő szerint igazi kristálygyerek: tiszta ttetsző az aurája és hatalmas szeretetcsomaggal érkezett a világra. Na nagyon terheltnek tényleg nem tűnik, az igaz...)
