A forradalom helyett inkább a napsütötte tengerpartra szavaztunk, ezért szerda este Tomi és Réka (illetve Bob) "Istenhozott" vacsorája után nekivágtunk és leautóztunk egyik kedvenc tengerparti városunkba, Crikvenicába.
Hát, jó most itthon és az is igaz, hogy egy nyaralás gyerekkel legalább annyira fárasztó, amennyire fel is tölt... de tényleg a legobb pillanatok közé került az idei március 15. Az éjszaki utazás király ötlet, Szonja végigaludta az utat,. Érkezés után kicsit vidámkodott a szobában, majd simán aludt reggelig. Ennek köszönhetően a 15-e már a Villa Rizucában ért minket, ami még mindig szép, ráadásul tökéletes helyen van. Még annyit javult az elhelyezkedése, hogy tőle kb 300 méterre épült a tengerparton egy kávézó (az csak extra, hogy a tengerparti játszótér mellett), gyönyörű panorámával Krk szigetére és rengeteg kényelmes, ejtőzös kanapéval. Mindehhez egész nap iszonyú melegen sütött a nap, délután már egy szál pólóban napoztunk és egyszerűen csak jó volt lenni.
Itthon megveszek egy padért, ha séta közben elalszik Szotyi... hát errefelé meg tudnám oldani, hova üljek le ha a tologatás során beszundizik a kisasszony :)
Heni és Ákos a lassan egy éves Emmával szintén este indultak - tökegyszerre érkeztünk. Vicces, hogy Emma és Szonja a 4 nap alatt időnként ráeszméltek, hogy "jé, hát itt van még egy baba!!!" - és ilyenkor rötyögtek egymáson és belendültek, úgy örültek egymásnak. nagy volt az egyetértés és ismét tanult Szotyi valami újat Emmától: hogyan kell a pici cukros papírzacskókat egyesével kiszedni a tartókból és szanaszéjjel dobálni a földre (majd természetesen felvenni egyet és rágcsálni, ameddig csak lehet) Estére megérkezett Alex és Zsuzsa, valamint Maki is.
Pénteken és szombaton Imi és Alex repültek, mi pedig általában a kanapékon ejtőztünk kávé v forrócsoki v limonádé társaságában. A gyerekek tökéletesen tudtak tornázni rajtuk és a nap is melegen tartotta őket (hát igen: néha árnyékos helyre, néha naposra kellett költöznünk, a nap erősségétől függően). Szinte csak ebédelni mentünk el onnan - és természetesen vacsorázni, amit ismét a helyi szocreál Ribarias lököttpincéres étteremben tettünk. Nagyon változatos volt: 3 napig Imi grillezett tintahalat, én pedig fehérborban főtt kagylót ettem. Hiányzik is ma.
Egyszóval a tenger a legkirályabb dolog. Főleg nem nyáron. Ilyenkor nyugis és ilyenkor igazán kikapcsolós.
