Mindkét alsó középső fogacska teljes széltében kibújt az inyből, de csak a csik van kint, még meg is kell növeszteni őket. bizom benne, hogy az áttörés a legnehezebb része, mert a mai nap nem volt egyszerű. Pedig! közben megtanult rendesen négykézláb közlekedni, már nem kiskukackodik, vagyis rendesen szedi a kezeit és lábacskáit. vége a perisztaltikus korszaknak.
szegénykémet eléggé megviseli ez a fog dolog. éjszaka is lázas volt, sokat sirt. napközben is folyamatosan nyűgös, szenved, kinlódik. az alvás is csak akkor megy, ha velem alszik a nagyágyban. a saját ágyában 1 óra után felkel és tökéber, de ha ezután bebújunk a mi ágyunkba, ott még rádobott 2 órát. mindegy, legalább aludtam én is sokat :) ha ébren voltunk, akkor úgyis munkás volt elterelni a figyelmét a fájdalomról... nem is igazán lehetett :(
pedig annyit ügyesedett megint! oké, hogy esik is sokat, de szépen térdállásba felhúzza magát, már egyre jobban figyel arra is, hogy vissza is tudjon térni a földre - huppanás nélkül. ez persze nem mindig sikerül, szóval sok könny hullott ma.
folyamatosan gyönyörködöm a még fogatlan vigyorában, iszonyú jó mellette ébredni :)
