Huhhh. Ma élveztük a 12.5 fokos napsütéses februári napot: egész nap gyakorlatilag sétáltunk. Szonja persze leginkább aludt a babakocsiban, de én és anyú.... mi talpaltunk szinte nonstop.
Remélem nem kiabálom el, de javulnak az éjszakák: ha fel is ébred, csak ki kell szabadítani a takaró-ágyrács fogságából és alszik is tovább szinte rögtön. Úgyhogy egy korai reggeli után féltízig aludtunk ismét. A délelőtti szötymörgés és szőnyegezés után irány a kocsi és séta le a Millenárisra - ami természetesen tele volt babakocsit tologató kismamával. Dél után indultunk, és négykor értünk haza. Addig ott sétált Emivel, leszámítva azt a időt, amíg bementünk a Mammutba egy étterembe, hogy megmelegíttessük neki az ebédjét és megegye azt - illetve magunkat is megjutalmazzuk egy kis levessel, bruscettával és kávéval.
A szakács részvétét fejezte ki Szotyinak, neki nem tetszett az ebéd összeállítása... pedig a kishuncut bevágta az egészet: hiába no, volt benne főttgesztenye és akkor bármit bekanalaz (ezúttal a cékla-sütőtök-csirkemell pürét ízesítettük ezzel a jolly jokerrel).
Dokinéni szerint Szonja gyönyörű, megdicsérte a csodálatos sonkákat és az elképesztő frizurát. Mehetünk síelni, teljesen egészséges a kiscsaj. Megmértük: 67 cm és 8700 g (!!! nemcsoda, hogy begyulladt a jobb csuklóm: ezt a súlyt pakolom nonstop). Mondanom sem kell, a rendelőből kijőve azonnal elaludt, szóval megint sétáltam vele egy jó adagot, amíg húzta a lóbőrt.
Gyakoroljuk az egyedül elalvást egy újabb módszerrel: mellette megvárom, amíg elalszik, de minden nap egy picit messzebb ülök az ágyától. szerencse, hogy pici a szobája, így nemsokára meg is látjuk, h működik-e :)
Mindjárt indulunk síelni, jajjjjjjaj, nagyon vároooom
